Na, attól, hogy március van, még koszos, uncsi, nyomi március. Reggel esett az eső. Nem is kicsit.
Elszörnyedtem, hogy nekem így kell mennem (csütörtök lévén) röpizni. Anyu persze eldobott, így nem kellett gyaloglásznom.
Miközben beértem az épületbe a folyosón korán beérkezett diákok nevetgéltek. Az egész suli üres volt, a portás és a néhány korai gyerek volt csak bent. A tesi folyosó felé lépkedve hallom, hogy csend van. Csend. Se labdapattogás, se üvöltözés (néhányuknak jó szokása). Ledobom a kabátom, táskám, és megyek a tesiterembe. Hát ott díszít március 15-ére a rajztanárunk és két osztálytársam (akik mellesleg ikrek, lány-fiú) mellette lábatlankodik.
Nem lesz röpiiii???? Hát nem.
Az ikreket egyszer kizavarta a rajztanár (szegény, elég jámbor lélek emezek meg igazi gyilkológépek :D) én meg ugye mentem utánuk. Közben megérkezett még két osztálytársam akik szintén nem tudták, hogy nem lesz röpi. Hát mit csináljon öt, egymást ismerő, már reggel a suliban tobzódó peches hülye? :D
Beültünk a tesiterembe és ott csöveltünk. Vagy a telefonommal szórakoztak, vagy a tanárt figyeltük ahogy próbál díszíteni. (Persze, azért mert mi nagyjából jó neveltek vagyunk, segítettünk, kivittük néhányszor a szemetet)
Elvoltunk, aztán olyan fél nyolc körül összepakoltuk magunkat, és tökre fura volt, ahogy az épület megtelt élettel. A diákok jöttek-mentek, a büféből melegszendvics illata szállt, az osztályunk ügyeletesei elfoglalták a helyüket stb..
Az órák elteltek, minden egy "kicsit" lazább volt, hisz itt a hosszú hétvége, nem nyaggattak a tanárok. :) Kivéve törin, ahol helyettesítő tanár jött és ő nem kímélve minket, továbbhaladt. Meg első órűban hon-és népismeret témazárót írtunk, de az nem volt vészes.
Az ünnepség belefért egy órába, (elment a matek, yeahhh:) és természetesen halálra untuk. Én nagyjából figyeltem, de nem teljesen voltam ott agyban. A hátam mögött valamelyik hülye néha böködött. Olyankor kérdőn hátrafordultam, mire legalább ugyanolyan kérdő tekintet nézett rám, hogy most mit forgolódok. :D Hm-hm. Köszi.
Utolsó, ötödik óra után rohantam oroszra (úszás volt amúgy, és az oroszt áttette a tanár hatodikba) aztán miután vége lett mentem volna kajálni. Ahha. Majdnem. Mivel az egész sulinak öt órája volt, így mindenki megebédelt, a konyhás nénik már kezdtek volna elpakolni. Lecsesztek először minket (jött még egy lány, aki meg azért nem tudott enni, mert asszem úgy volt, hogy jönnek érte időre, de késtek) majd kaptunk ebédet. Én sűrű bocsánatkérések között és köszöngetések közt léptem le. Most orosz után meg totál kihalt lett a suli ._________. Ilyet még nem láttam. Eltűntek a diákok, az ilyenkor még üvöltöző hetedikesek, a rohangáló alsósok. Ijesztő volt, na. Csak a napközi volt, ahol az elsősökre vigyáztak, akikért még nem jöttek a szülők. Én indultam haza, amikor megláttam, hogy zuhog. O.o Zuhog. Eső. Havaseső. Nos, a rövidebb úton spuriztam haza, és így is totál átázott a cipőm, a táskám nyomta a vállam, a karom pedig totál kész lett, ugyanis a jobb kezemben hoztam az úszást, meg a tesit is. :(
És akkor még vissza kellett mennem töri versenyre való készülésre. Pfff. Mielőtt bementünk volna (hárman vagyunk, én, Márti, Feli) átmentem öt percre Felihez, aki egyébként most beteg volt, de már sokkal jobban van. Ja, és három percre lakik a sulitól. Horrort akartak nézni, de amúgyis csak az első öt percét láttuk. (amit egyébként nem bánok)
Átmentünk a suliba Mártival, nekiláttunk volna a töritanárral, ő már lelépett, jött érte az apukája. :( Én meg majdnem ötig ott maradtam, és a még mindig eső hóba(?) haza kellett vánszorognom. Pff.
Ja, igen. Esett a hó. Március közepén. NO Comment.
Csak, mielőtt hó lett volna belőle eső volt. Ami latyak, sár, föld, csúszás. Ahh.
Nóri----
2013. március 14. csütörtök