1. -Gólyatábor
A buszon nagy volt zsivaly, ha akarták volna se tudták volna még jobban felhangosítani. Telefonokból üvöltő zene, kiabálás, ismerkedés, chipses zacskók zörgése. Az osztályfőnökünk tiszta ideg volt, ugyanis a megbeszélt időpontra két diák még most sem érkezett meg. Egyébként az ofőnk Czér Márta, magas molett, fekete kleopátra hajjal. Kísérő tanárral eddig még nem találkoztam lehet, hogy az is elkésik...
- Na, csak, hogy itt vagy fiam! - hallottam Czér hangját. Legtöbben érdeklődve füleltünk előre, ki az egyik aki elkésett. Én is felálltam a székről és leskelődtem. Mellettem eddig nem ült senki, ami, örültem volna, ha így marad, ugyanis semmi kedvem nem volt egy olyasvalakivel bájologni aki nem szimpi. De azt hiszem vele szívesen bájologtam volna...
- A késésről még beszélünk. Külön mondták a szüleid, hogy jössz. Erre elkésel - dühöngött az ofő. - Már csak egyvalakire várunk. Na, nyomás ülj le.
A srác figyelmen kívül hagyva Czér megjegyzéseit lassan indult meg hátra felénk. Magas, világosbarna haja mely be volt zselézve, csőfarmert viselt egyszerű fehér pólóval, és deszkás cipőt. Gördeszkáját kezében tartotta, hátán gitártok volt vállán átvetve pedig egy egyszerű Fila táska. Csak mögöttem volt üres egy kettes szék és mellettem. Jaj. Eddig lehajtott fejjel járt de felnézett szétnézve. Ideig nézelődött majd megpihentette tekintetét rajtam. Én csak visszanéztem a szemébe aztán... rám kacsintott! Ezután elkapta tekintetét és levágta magát mögém. Mindez néhány pillanat alatt de nekem többnek tűnt. Hátradőltem a széken és igyekeztem feldolgozni az eseményeket.
Kibámultam az ablakon. Nem volt ott semmi érdekes, járda, fák, a suli épülete amit csak egyszer láttam belülről a felvételin. Emlékszem nagyon izgultam. Öt helyre is beadtam a jelentkezésemet de én ide akartam igazán bejutni. Német-angol és orosz tagozatú suli. Németet első óta tanulom angollal nagyon nagy mázlim van, ugyanis apum anyanyelvi szinten beszél angolul és ovis koromban kint éltünk Amerikában. Oroszt pedig ötödiktől kezdtem tanulni a német mellett. Míg ezen morfondíroztam egy vörös hajú lány száguldott el a járdán.... gördeszkán! Még ilyet se láttam. Elképedve néztem utána, majd megjelent a busz ajtajában. Ahha! Akkor őrá vártunk még. És ő lesz a nyolcadik lány az osztályunkban... Czér őt is megrótta, majd hátraküldte. Szinte égővörös göndör haja válláig ért és egy baseball sapka alá rejtette ami hátrafele volt rajta. Gördeszka, válltáska, terepszínű nadrág fekete póló a Tankcsapda jelével... Nem sokáig nézelődött levágta magát mellém.
- Szia! - mosolygott rám. - Eszter vagyok. Téged hogy hívnak?
- Angéla - habogtam.
- Á, az nem jó! Valami becenév kéne. Mondjuk Géla? Angélából a Géla? - kérdezett engem én meg válaszolni se tudtam már folytatta tovább. - Á, jó lesz a Géla. Ki ül mögöttünk? Ismersz már valakit? - kérdezgetett tovább egyáltalán nem zavartatva magát. Megfordult és feltérdelt a székre.
- Jézus isten! - kiáltotta. Én is gyorsan megfordultam amitől úgy éreztem magam, mint egy óvodás.
- Szia Eszter! - mosolygott a srác. Mellesleg egész helyes a mosolya.
- Hát te meg? - döbbent le Eszter.
- Ismeritek egymást? - csodálkoztam.
- Igen - vága rá Eszter. - Egy általánosba jártunk. De hogyhogy idejöttél?
- Ide vettek fel - vonta meg a vállát a srác, majd felém fordult. - Hogy hívnak?
Bele se tudtam kezdeni Eszter közbevágott.
- Angéla, de csak Géla. Géla ő itt Gergő Gergő Géla - hadarta egy szuszra.
- Szerintem be tudok mutatkozni - néztem értetlenül Eszterre.
- Jó, bocsi - pillantott rám, de újra el volt foglalva Gergővel. - És? Hoztad a gitárod?
Na, nem mintha nem lett volna nyilvánvaló, hisz majdnem kiszúrta a szemét a gitártok amit nekitámasztott a székének.
- Igen - válaszolt Gergő.
- Megköszönném ha előre fordulnátok! - hallottuk Czér hangját hangosabban, mint átlagosan. Megofodrultam, továbbra is térdelve a széken. Egy mikrofon volt a kezében. - Üljetek le lányok! Köszönöm. Üdvözöllek titeket, remélem jól fogjátok magatokat érezni. Örülök, hogy mind eljöttetek, viszont a ksíérő tanárral csak Mátrafüreden a szállásnál fogunk találkozni, ugyanis ő egy hete meglátogatta a szüleit és így beszéltük meg. Addig is viselkedjetek jól, ne szemeteljetek a buszon, és ha valaki rosszul van azonnal szóljon.
Miután az ofő elmondta a szükséges dolgokat, végre elindulhattunk. Az úton nem unatkoztam, Eszter végig tartogatott vicceket, poénokat és állandóan hátraforgolódott Gergőhöz aki úgy gondolom egy idő után már unta őt.
Mikor megérkeztünk a busz hátul parkolt le a szálloda mögött. Így egy kerti úton kellett felsétálnunk ugyanis jónéhány méter szintkülönbség volt a főbejárat és a hátsó között. Az aulába belépve lerítt, hogy azért nem olyan puccos ez a szálló. Egyébként mind a huszan együtt elég hangosak voltunk, pedig Czér külön megkért minket, hogy legyünk csendben. Hát. Nem sikerült. Ami azonban klassz, hogy az egész második emeletet megkaptuk a hat szobával (négyágyas egy szoba tehát a diákoknak öt pont elég, a hatodik pedig a tanároknak) mert az ofő úgy ítélte meg, hogy nem akarja kitenni a szálló többi vendégeit (akik azonban nem voltak valami sokan) hogy zavarjuk őket esetleg éjszaka a ricsajunkkal. Eszter ezt külöm zokon vette, mikor Czér elmondta miután a recepción bejelentkezett.
- Czér Márta néni! - a néni egyébként poén volt, pláne ahogy Eszter előadta. - Mi jól viselkednénk...Szabad a folyosón gördeszkázni? - tette hozzá vidáman, mire röhögésben tört ki az egész osztály. Az ofő inkább nem is kommentelte úgy döntött. Miután felsétáltunk (a lift túl kicsi lett volna mindannyiunknak, meg egyébként is foglalt volt) szobát kellett választanunk. Egyébként a folyosó két oldalán szobák, és csak a végén voltak ablakok. Meg a lépcsőház ablakai kölcsönöztek némi fényt, de ígyse volt valami világos a folyosó.
- Ott ott! Az a miénk! - lelkesedett Eszter, lecsapta a parkettára a deszkát és odagurult. Ki akarta nyitni de nem siekerült.
- Eszter! Kulccsal nyílik, és ne gördeszkázz! - szólt rá Czér, mire a srácok kiröhögték szegényt. Jól beégett. Bár, mondjuk őt ez nem zavarta annyira.
- Ki jön még ide? - kérdezte Czér.
- Angéla! Gyere! - vágta rá Eszter. Engem persze senki nem kérdezett, hogy akarok-e ott lenni.
- Jó, menjetek ide még jöhetnek ketten - mondta Czér.
- Én szívesen megyek - mondta Gergő. Idegesen odakaptam a tekintetem. Felénk nézett. Illetve szinte csak rám. A gyomrom összerándult. Eszter beszólt valamit, Czér pedig olyasmit mondott, hogy lányokra gondolt természetesen. A Gergő azonban nem zavartatta magát, összepacsizott valamelyik fiúval aki jó poénnak tartotta.
Miután beszabadultunk a szobánkba - Eszter külön kihisztizte, hogy Czér nekünk nyissa ki először - elkezdtünk berendezkedni. Engem azonban nem hagyott nyugodni Gergő beszólása. Melyikünknek szólt? Csak poénnak tartotta? Miért mondta ezt? Miért kacsintott a buszon rám?
Egy sima, és egy beépített szekrény volt a szoba két oldalán, négy ágy, az ajtó mellett balra néhány fogas, és kis hely a cipőknek jobbre pedig egy asztal. Ezenkívül kis éjjeliszekrények voltak az ágyak mellett és a szoba sarkában egy ajtó nyílott a fürdőre. Ami egyébként nem volt valami guszti. Éppen onnan jöttem ki, miután felmértem a helyzetet mikor Esztert a beépített szekrény előtt találtam. Az ajtót kitárta és nézte a belsejét.
- Szerintem ide beférek - gondolkozott majd rám nézett. - Szerinted?
Pár másodpercig nagyokat pislogva néztem Eszterre.
- Be akarsz mászni? - huppantam le az általam választott ágyra.
- Igen - vágta rá és valóban belépett a szekrénybe. Kicsit össze kellett húznia magát, mert a szekrény tetején volt egy felső polc. Majd behúzta a két ajtót.
- Jesszus - kiáltotta bentről - itt sötét van.
Én elröhögtem magam majd a szekrényhez léptem.
- Gyere már ki! - kopogtam be.
- De nem tudok - válaszolt bentről. Újra bekopogtam, csak a hecc kedvéért. - Ki kopog?
- Az aki ki akar onnan hozni - mondtam. Ekkor vettem észre egy lányt az ajtóban megtorpanva. Világos rózsaszín hosszú legginget viselt, rajta sötét pink minifarmer nadrágot, rózsaszín tornacipőt rózsaszín pólóval amin pink feliratok voltak, és rövid fekete hajában pink melírtincsek voltak. Hű. Hogyhogy nem láttam a buszon? Nehéz nem észre venni.
- Jöhetek? - kérdezte félénken.
- Persze gyere. Normálisak vagyunk ám - tettem hozzá, remélve, hogy nem ijedt meg örökre tőlünk. Illetve csak tőlem, mert még nem tudta, hogy ki van a szekrényben.
- Géla! Géla ki az? Ki jött be? - kérdezte Eszter a szekrényből. - Nehogy valaki olyat engedj be aki nem kell ide.
A pinkhurrikán megdöbbenve nézett a szekrényre, és csak lassan tette le a táskáját az ágyra.
- Engedj ki! - követelőzött Eszter bentről.
- Jól van na, ki engedlek. - mondtam, és kitártam a szekrény ajtót. Eszter meg szinte kizuhant belőle, gondolom, nyomta volna belülről. Vagy ilyesmi. A baseball sapkája közben leesett és miután megtalálta az egyensúláyt újra felvette.
- Hogy hívnak? - fordult a csajszi felé.
- Anna - mondta az ágyon törökülésben ülő lány.
- Csak rózsaszínt hordasz? - kérdeztem tőle. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a ruházatát.
- Igen. Szinte csak azt. Néha napján feketét is - mondta.
- Fura vagy - csodálkozott Eszter.
- Te pedig maga a megtestesült diszkréció - néztem hitetlenkedve rá.
Eszter csak megvonta a vállát és lehuppant az ágyára. Én is ugyanígy tettem, csak addig amíg Eszter elkezdett kipakolni a táskájából az éjjeliszekrényre addig én gondolkoztam.
- Nézzük meg a fiúkat és a többieket - pattantam fel az ágyról kis idő múlva.
- Oké - mondta Eszter.
Tényleg kíváncsi voltam... á. Legaláb magamnak ne hazudjak. Kíváncsi voltam Gergőre.