7. - Iskolai buli
Jó, azonkívül, hogy életemben nem lepődtem/csalódtam/döbbentem/haragudtam meg és sírtam/nevettem ennyit, írtó jó buli volt!
Na, de az elején. Az őszi szünetben nem történt semmi érdemleges, eltelt, pihentem, találkoztam Anettel, egyszer itt aludt Eszter, és én is aludtam Annánál valamint az utolsó nap sirattuk az egyhetes őszi szünetünket a virtuális valóságban. Mindenféle posztok, kommentek, szidások, voltak Fb-n, és Twitteren is.
A szünet utáni első tanítási nap csütörtökre esett. Így csak aznap, meg pénteken kellett szívnunk. Miközben beértem a suliba, a faliújság fel volt díszítve, mindenféle halloween díszekkel. Megcsodáltam, majd rájöttem, hogy a suliban elkezdett tombolni a halloween láz. Szünet előtt úgy köszöntünk el, hogy semmi köze nem volt a dátumnak halloweenhez így nem is volt értelme ünnepelni.
Bent a teremben rajtam kívül csak Anita volt meg még másik két "szíve, csücske". Blah. Most is - bár ősz van - ijesztően lengén öltöztek, hajuk milliméter pontosan hosszú volt, és ahogy láttam Rékának bekerült néhány szőkített tincs. Ahha. Szóval ők ezzel töltötték a szünetüket.
Nemsokkal később amíg én a telefonommal bíbelődtem mejelent Tomi az ajtóban. A fülhallgatóját kirántotta, és mosolyogva nézett az odaszökkenő Anitára. Anita Tomi nyakába borult, Tomi meg megöltelte, sőt kicsit meg is emelte. Idilli.
Alig vártam már, hogy Anna, és Eszter jöjjön, eléggé egyedül éreztem magam. Habár a kockák beszállingóztak, velük nem tudtam annyira beszélni. Egyszer csak - fél nyolc után úgy öt perccel- nyílt az ajtó, én meg ösztönösen odakaptam a fejem. Eddig végig ezt csináltam, mint valami őrült. A legkisebb neszre is felkaptam a fejem. Szóval sokadszorra úgy hatott mintha rángógörcseim lennének.
Ezúttal azonban Gergő lépett be. A gyomrom görcsbe rándult, és egy "fakutyavigyorral" intettem neki. Ő csak visszabiccentett és mikor már azt hittem, hogy jó, ennyi kommunikáció és folytatódnak a "rángógörcseim", visszasétált a padomhoz és felült rá. Felbontott egy fél literes kólát, és teljesen nyugodtan elhelyezkedett. Jó neki.
- Mizu? - kérdezte lazán.
- Semmi - vontam meg a vállam. Nem túlzottan értettem, hogy mi ketten miről beszélgethetnénk, tekintettel arra, hogy az őszi szünet előtti két hétben 10 szót ha váltottunk. És azok csak köszönések voltak. No comment.
- Mi csináltál a szünetben? - kérdezte, miután kiüldögélte magát.
- Na, mi az csak nem érdeklődsz? Nyilvánítsuk nemzeti ünneppé - gúnyolódtam, remélve, hogy veszi az adást. Nem vette! Ajj, fiúk.
- Mi a bajod? - kérdezte, miközben lenézett rám. A szemébe nézve kicsit elkalandoztam, de a "haragszomrád" nem enyhült bennem.
- Semmi.
- De van.
- De nincs.
- Te tudod.
- Igen én tudom.
- Akkor nem mondod el?
- Nem - vágtam rá, és rájöttem, hogy ez a párbeszédünk kimondottan gyerekesre sikerült.
- Akkor jó - vonta meg a vállát, és mégegyszer beleivott a kólájába. Én tovább duzzogtam, aztán betoppant Anna aki elég tanácstalanul nézett rám, és Gergőre. Végül Gergő lelépett, Anna meg csodálkozva leült mellém. Próbáltam megmagyarázni, hogy semmi se történt, csak éppen kedve lett volna beszélni velem. Anna nem értette, hogy én ezzel a lehetőséggel miért nem éltem, úgyhogy inkább legyintettem. Az ilyet Eszterrel lehet megbeszélni, ő kapható a dühöngésekre.
Első órára Gyöngyvér úgy érkezett, hogy most meghallgatunk valamit a sulirádióból.
Nemsokára elkezdődött egy beszéd. Az igazgatónő kissé rekedtes hangjából kevés dolgot lehetett kivenni, de azért nem volt reménytelen a helyzet.
Annyi a lényeg, hogy most szombaton munkanap lenne, tehát be kéne jönnünk a suliba. Viszont, tanítás helyett halloween napot tartanak a suliba, ai annyiból áll, hogy a diákok díszítenek, tököt faragnak - na, azt nem tudom, hogy a psp-re fejlődött ujjú Márió hogy fog tököt faragni - mindezt úgy, hogy a nap végén délután ötkor lesz még egy buli is. Jelmezverseny, zene, zenekérés, stb. És nem kell nyolckor beérnünk hanem elég kilencre. Na, ez így már sokkal jobban tetszett mindannyiunknak.
Gyöngyvér pár szóban elmondta, hogy a suliban két nagyszabású ilyen buli van, az egyik a halloween, a másik a farsang. Karácsonykor osztálykarácsony van, akkor ha a diákok akarnak, az osztályba szerveznek egy kisebb bulit. Viszont a halloween és a farsang egyértelműen más súlycsoport. Hozzátette még, hogy az osztályfőnökünkkel még biztos fogunk beszélni erről. Aztán nekiálltunk a mateknak.
Egyébként a matekórák eltelnek, ha van még időnk akkor az óra végén gyakran hamarabb összepakolhatunk, és ha fontos megbeszélnivaló van, akkor se sajnálja tőlünk Gyöngyvér az óra első öt percét. Azt hiszem ez így van rendjén.
A halloweeni buli tisztára lázba hozta a diákokat. Főleg a felsőbb éveseket. Dani mesélte, hogy tavaly őket is váratlanul érte, de már most is alig várták. És persze ment a susmus, hogy ki kit hív meg. Gergő nem hívott (persze, mit vártam?) Tomi Anitával jön, Eszter Petivel a buli kezdetéig, de egyébként semmi extra. Ja, és az öt lány közül még meghívták Rékát, és Vikit felsőbb évfolyamból.
A sulin kívül még Anett is totál belelkesedett. Egész végig azt magyarázta, hogy majd jön és segít élőhalott arcot varázsolni nekem. Jó azt azért nem hittem volna, hogy háromkor betoppan (én is csak kettőkor értem haza a sulis elfoglaltságból, ami egyébként nem volt rossz) és benyomja üvölteni a One Directsont, hogy márpedig ő kisminkel engem. Először is lefújtam a zenét, és kiegyeztünk egy Green Day albumba jobb híján és én azt magyaráztam, hogy beteszek egy mű vámpírfogat és kevés smink, tovább nem érdekel a dolog. Anett persze nem így tervezte. Egyébként így visszagondolva, még jó is volt, hogy hagytam neki. Négyre készen lett, hófehér lettem, vérvörös rúzs (anyutól csórva), és sötét, nagyon szép, hororros szemsmink. Szemceruza, Szemhéjfesték, még a szempillámat is kipingálta, pedig azt már tényleg nem akartam. Mindegy. Fél ötkor aztán ő elment, én meg elindultam a buliba.
A tantermünkbe mentem lepakolni, és közben rájöttem, hogy ez tök jól néz ki. A rajzszakkörösök által festett/rajzolt képek, a díszek és a tantermekből kiszűrődő tűzfény, amik a tökökben világítottak.
Bent a teremben Márió, Tibi, és Tomi ölték egymást. Mármint, psp-n.
- Hát a többiek? - kérdeztem csodálkozva miközben ledobtam a kabátom.
- Az Eszterék még nem jöttek. Anna meg az előbb volt itt. Totál rémisztőn nézett ki - nézett fel két pillanatra Márió.
Én megvontam a vállam, és már indultam volna ki, mikor valaki utánam szólt. Csodálkozva néztem vissza.
- Csini vagy - mosolygott rám Tomi. Na, jó. Először is, azonkívül, hogy magamban még hatszor hálát adtam Anettnek, teljesen elpirultam. Legalábbis szerintem. Bár lehet, hogy a fehérre meszelt arcomon nem is tűnt fel. Mindegy. Kitámolyogtam a folyosóra, ahol szinte belebotlottam Daniba.
- Szia! - mosolygott rám.
- Helló - ocsúdtam föl, mert rájöttem, hogy egy bók miatt nem viselkedhetek idétlenül egész este.
- Jól nézel ki. Gyere, a tesiteremben már megy a buli - mondta, és át akart karolni. Vagy valami olyasmi. Én ösztönösen arrébb léptem, és Dani pár pillanatig csodálkozva nézett rám, de végül rám hagyta.
Való igaz, a tesiterem szuperül nézett ki. Az egyik padon ülve megtaláltam Esztert és Petit, akik éppen Annával nevettek valamin. Anita és a csatlósai a terem túlsó végében, közel a keverőpulthoz, hogy minél hamarabb zenét kérhessenek. Odasétáltunk Danival Eszterékhez.
- Hűű - néztem Annára.
- Hűű - nézett Anna rám. Jó, elhiszem, hogy ő is meglepődött, de nekem több okom lehetett rá. Tetőtől talpig feketében, mindegyik ruháján volt valami rószaszín, de nagyon kevés. Például a gatyája oldalán csak egy vékony pink csík húzódott végig, a pólójára csak egy rózsaszín kitűző volt tűzve, és még a körömlakkja is fekete volt, erős lilás-fekete sminkkel. Nagyon jól nézett ki.
Ezekután végigmértem Esztert, akin nem volt különösebben meglepődni, ő szinte mindig feketébe jár.
Nemsokára csatlakozott hozzánk Gergő, Zoli néhány felsőbb éves Dani haverjai közül így elég hangos csoportot alkottunk. Gergő először végigmért, talán kicsit alaposabban, mint amit én szerettem volna, majd megtartotta a véleményét.
Miután a sulirádiósok bemondták, hogy hivatalosan is elkezdődött a buli, jöttek a táncolások. Egy csomóan mentek a tánctérre, ugráltak, táncoltak, jól érezték magukat. Egyik lassabb számnál hirtelen feltűnt Tomi és Anita összeölelkezve. A szám végén odajöttek hozzánk, és csatlakoztak. Egyszercsak elkeződik valami szörnyű diszkózeneszerű és Dani odafordul hozzám.
- Táncolunk? - kérdezte. Illetve üvöltötte, mert a zenétől alig hallottam. Egy ideig elgondolkoztam. Rápillantottam Gergőre, aki a padon ült, Annára, aki leginkább hallhatta, és a meglepődött tekintetű Tomira.
- Aha - nyögtem ki végül. Pedig nem is tudok táncolni! Mindegy, valahogy túléltem a számot, és Danival kimondottan kellemes volt. Bár azt hiszem, nem volt olyan, mintha mondjuk Gergő kért volna fel. De neki esze ágában se volt felkérnie. Egyébként nagyon jól éreztem magam, nagyon sokat nevettem, Tomi és Peti eszméletlen poénokat belöktek, ráadásul mikor megérkezett Tibi az egyik szárma elkezdett táncolni. Zoli meg csatlakozott hozzá.
- Ti hülyék vagytok - röhögtem, és már éreztem, hogy a hasam is megfájdult. Azután meg, hogy Eszter ki is gáncsolta Tibit még jobban ment a röhögés. Szuper volt.
Két szám között Zoli és Gergő lelépett a büfébe Tomival. Anna ment a lányöltözőbe, hogy megigazítsa a sminkjét, Eszter meg csatlakozott. Én meg úgy döntöttem, hogy kimegyek kicsit, mert kezdett zúgni a fejem a sok zenétől, és inni is akartam. Kilépve a tesiteremből a csendes folyosóra, a fülem sípolni kezdett, miután az meg megszűnt, a cipőm halk kopogása a folyosón nagyon hangosnak hatott. Egyszercsak lépteket hallottam a folyosó túlsó végéről. Megvártam, hogy mégis ki az.
Tomi jött, hamarabb, mint Gergőék.
- Hú, hallod. Rohadt hosszú a sor a büfénél - újságolta.
- Ahha - vontam meg a vállam. Engem ez nem érintett.
- Te figy - állt meg mellettem Tomi.
- Hm?
Láthatóan kereste a szavakat, én meg csodálkozva néztem rá.
- Jól megvagy ezzel a Dani gyerekkel? - kérdezte végül.
- Hát, meg. De nem járunk. Csak haverok - magyaráztam, miközben én is gondolkoztam, hogy mégis most hogy állunk. Aztán a gondolkodásom alábbhagyot, amikor ránéztem Tomira.
- És az osztályból ki jön be neked? - kérdezte.
- Na, jó - röhögtem el magam. - Miért érdekel téged ez ennyire részletesen?
Tomi halványan elmosolyodott. Kicsit közelebb lépett, amitől nekem megremegett a gyomrom. Elvesztem a szemében és mire észbekaphattam volna, a karjaival átölelt és magához húzott. Nem volt szívbajos, egyszerűen megcsókolt!!!!!!
Jó, ezt így rém egyszerűnek tűnik leírni, de azért sokkal összetettebb. A gyomromat körülbelül akkorának éreztem, mint egy kupak és a gondolataim csak úgy cikáztak. Az első ami eszembe jutott az volt, hogy miért engem csókolgat?? Bent van a tornateremben a barátnője! Aztán rájöttem, hogy ennél publikusabb helyen nem is jöhetett volna rá az érzelemhullám. Alig 10 méterre a tesiterem, a folyosó túlsó végén pedig bárki megjelenhet. Tőlünk alig öt lépésre pedig az öltözők, ahol most éppen bent vannak Annáék.
Azután pedig éreztem, hogy a keze vészesen gyorsan elkezdett lefele csúszni. De visszacsókoltam. Fogalmam sincs miért, vagy minek. Csak éreztem, hogy viszonzom. Mást nem tehettem. A lábaim furán kezdtek bizseregni, félve, hogy bárki megláthat minket. És így is történt.
- Mit műveltek? - kérdezte valaki. Magas, szinte sivító hangon. Úgy érzem, ez még holnap is fájni fog. Anita mérgesen, lépkedett felénk.
- Mi történt itt? - kérdezte ránk üvöltve. Kissé féltékeny.
- Semmi - vonogatta a vállát Tomi és fél szemmel rám pillantott.
- Mi az, hogy semmi? Itt nyaljátok faljátok egymást! - magyarázta hevesen Anita. - Tudod mit Angéla? - fordult felém.
- Nem, mit kéne tudnom? - kérdeztem mosolyogva. Csak, hogy idegesítsem. Komolyan jól szórakoztam. Addig.
- Mit? Mit? Talán nem kéne... - kezdte és azt várta, hogy magamra veszem a sértéseit. De volt nagyobb bajom is.
A folyosó túlsó végén a büféből érkezve ott állt nekitámaszkodva Gergő és Zoli. Fogalmam sincs mennyi ideje állhattak ott, de az arckifejezésükből úgy gondoltam, hogy eleget láttak.
- Mondd figyelsz te egyáltalán? - kérdezte nyavíkolva Anita.
- Tudod mit? - förmedtem rá. - Ha problémáid vannak a kapcsolatodban, mert a fiúd más lánnyal akar csókolózni és nem veled azt ne velem hisztizve oldd meg oké? Hanem talán vele - biccentettem Tomi felé. De akkor már nem érdekelt túlzottan, ugyanis Gergő kikerüll minket és a tesiterem felé sétált Zolival.
- Várj - kiáltottam utána. Gergő unottan megállt, és visszafordult. Odasiettem hozzájuk.
- Mit akarsz? - kérdezte rettentő kedvesen. Ettől a hangnemtől döbbenten néztem rá.
- Haver én bemegyek. Majd gyere - mondta Zoli és lelépett. Na, nem mintha nem hallgatta volna szívesen tovább a fejleményeket.
- Figyelj... - kezdtem. Nem tudom minek akartam megmagyarázni. Minek akartam pont neki elmondani. De nem is volt rá alkalmam.
- Mire? El akarod mondani, hogy mégis miért csókolózol Tomival? Tudod mit? Nem érdekel. Azt csinálsz amit akarsz. Felőlem táncolj aztán csókolózz bárkivel - mondta feldúltan. - És én még el akartalak hívni... - tette hozzá félszegen és már indult is volna.
- Mi? - kérdeztem csodálkozva és megragadtam a karját. Unottan visszafordult, láthatóan már le akarta ezt zárni. - Te el akartál hívni? - döbbentem le.
- Igen. De te éppen duzzogtál.
- Persze - most már elegem lett. Itt eljátssza a sértettett, miközben két értelmes mondatot nem tudott kinyögni az őszi szünet előtt felém. - Bezzeg előtte egy árva szót se szóltál hozzám!
- Na, nem mintha lett volna alkalmam. Végig csak Danival voltál.
- Miért zavar téged Dani?! És legalább ő kedves volt velem - vágtam hozzá. Gergő hitetlenül elmosolyodott és a hajába túrt, közben tett hátrafele néhány lépést.
- Tudod mit? Csinálj amit akarsz - ezzel megfordult és bement a tornaterembe. Idegesen bámultam utána. Szomorúan megfordultam, és szembe találtam magam Annával és Eszterrel.
- Ijjj- sziszegte Anna. - Ez nagyon durva volt.
Idegesen fordultam feléjük és már a könnyeimmel küszködtem, de sikerült addig elfolytanom, amíg beértem a lányöltözőbe. Ott viszont kitört belőlem a zokogás.
>>>> 8. - Sivár napok