5.-Mekizés
Életem legklasszabb és legfurább délutánja volt az az együtt bandázás. Persze az előzményekről azért ne feledkezzünk meg. Már majdnem egy hónapja volt suli, a szeptember vége felé jártunk. Az osztály kezdett összerázódni, köszönhetően ez azért annak, hogy mindenki nagyon közvetlen volt mindenkivel. Eszter amúgy is rámenős típusnak bizonyult, Annát nagyon megkedveltem, a srácok és a hatalmas poénjaik... na azok fergetegesek voltak. Egyedül talán Anita és a többi lány volt akik nem hiányoztak.
Viszont az is biztos, hogy unalmasabb lenne minden, ha ők nem nyávognának nap mint nap. Szóval nagyjából mindenki megtalálta a helyét, voltak akik fent maradtak a teremben (a kockák) voltak akik az udvaron töltötték az idejüket (Gergőék) és voltunk mi Eszterrel, és Annával akik a büfénél töltötték az idejüket. És ezt azért lehetett megoldani, mert a büfé nem olyan volt, hogy van ablak, behajolsz elmondod, kiadja, fizetsz és el kell menned, hanem a büfé egy kisebb terem szerűben volt. Egy boltíven keresztül juthattunk a terembe, sorban állhattunk és ott van utána a büfé kis ablaka. Ha fizettél a terembe maradhattunk, volt elég hely, és a falban volt egy régi ablak, csak nem volt beüvegezve. Ha ezen kihajoltunk már újra a folyosót láthattad. Nos, mi itt álltunk meg mindig a lányokkal, megettük kajcsit, és pont ráláttunk a bejárati ajtóra aminek hatalmas üvegablakain tökéletesen kiláthattunk az udvarra, ha éppen nem volt párás.
Itt beszélgettünk, Eszter szörnyűlködött amiért Anna pólóján egy hatalmas kiskutya volt rózsaszín labdával a szájában. Nem is tudom. Szerintem cuki volt. Eszter azonban kellemeset vitázott, hogy mégis hogyan tudja Anna felvenni az ilyen ruhákat, Anna pedig érvelt, hogy azért mert szereti. Ekkor jelent meg a nyílás túloldalán három fej. Jó ez így abszurd, nem levágott fejek, hanem Dani és két haverja voltak azok.
- Sziasztok lányok - mosolygott Dani. Haja kócosan a szemébe lógott, nekitámaszkodott a párkánynak. A másik két srác is morgott valami köszönésfélét, de nem foglalkoztak velünk túlzottan. - Angéla. Holnap elmegyünk a Mekibe én, Gabi, Dávid - mutatott a másik két srácra, - meg még egy páran. Az osztálytársaitok közül is jönnek néhányan.
Összeráncoltam a szemöldököm.
- Mégis kik? - csodálkoztam.
- Gergő, Zoli, Tomi meg azok közül a csinibabák közül valaki - vonogatta a vállát Dani. Ó. Megy Gergő. Tomi, Zoli. Névszerint ismerik őket. Ráadásul annak köszönhetően, hogy sikeresen leöntöttem egyszer Danit engem is megjegyeztek.
- Ööö... - valamit mondanom kell. Meki, Gergő, jó társaság, holnap péntek. Nem lehet ebből baj. - Jó, szerintem megyek, de akkor Annáék is jöhetnek? - kérdeztem meg a két lányra mutatva mellettem.
- Persze. Majd csak beférünk valahogyan - röhögött az egyik barátja. Asszem Dávid.
- Oké. Jó buli lesz ez - bólintott Dani és már félre is álltak.
Egy pillanatig nagyokat pislogva bámultam előre, majd felfogtam mi is történt.
- Megkérdeztél minket, hogy egyáltalán akarunk-e menni? - csodálkozott Eszter.
- Nem, de gondoltam szeretnétek - néztem Eszterre félve.
- Mondjuk igen - vonta meg a vállát Eszter, és beleharapott a szendvicsébe. Anna se haragudott meg. A következő pillanatban hangos röhögés közepette Gergőék jöttek be az ajtón.
- Héé - ordította el magát Tibi. Vagyis Rómeó... Közelebb jöttek és megálltak túloldalt. - Jöttök holnap a mekibe?
- Igen - vontam meg a vállam. - Te is? - kérdeztem vissza, mert Dani nem említette Tibit.
- Ja - bólintott az, és a dzsekijét levéve elsétált. Gergő és Zoli ott maradtak velünk. Tomi követte Tibit. Ha jól láttam ráugrott a szegény Tibi hátára. Ekkor az ügyeletes tanár rájuk ordított, hogy mégis mit képzelnek, majd oktatta volna őket tovább. A jelenetet nézve figyeltem majd egy hang szakította félbe bambulásomat.
- Dani biztos kellemesen hívott meg - Gergő volt az. Ahogy a szemébe néztem, összeszorult a gyomrom. - Mondjuk szerenád közepette - folytatta mire Zoli elröhögte magát.Gergő a valaha volt ablaknak a párkányán szórakozott a kulcsával. Forgatta, megcsörögtette. Kezdett nagyon idegesíteni. Mármint a csörgés is de Gergő viselkedése is.
- Mi bajod? - kérdeztem összehúzott szemmel méregetve.
- Ó nekem semmi - mosolygott gúnyosan Gergő. Eszter döbbenten figyelte a jelenetet, Anna meg. Anna meg szemezett volna Zolival? Fél pillanatra kaptam el a tekintetem, akkor fedeztem fel ezt a tényt. Azok szemeztek!
- De igenis van valami - feszegette Eszter. Gergő nem ragált, csupán felnézett a kulccsal való játékból. Egyenesen rám szegezte a tekintetét. Ugyanebben a pillanatban megszólalt a csengő.
Suli után az udvaron gyülekeztünk, kiderült, hogy Daniékon kívül még egy csomó felsőbb éves jött. Például tizedikes lányok, akik kihívóan ragaszkodtak ahhoz, hogy Dávid és Dani közelében maradjanak. Miután mindenki összegyűlt, (egyébként a mi osztályunkból még Anita jött az egyik csajjal) elindultunk. Csak gyalog mentünk, nem volt messze a McDonald's. Egyébként hozzáteszem őrült hangos társaság voltunk, például Eszter elől gördeszkázott Gáborral meg Dáviddal. A tizedikes lányok legnagyobb bánatára. Dani elől beszélgetett Gergővel meg Zolival, minket Annával hátul meg Tibi boldogított Tomival. Anitáék próbáltak becsatlakozni a beszélgetésbe, nem sok sikerrel. Mikor odaértünk szinte csordaként vonultunk be a Mekibe. Pechünkre mindegyik kasszánál kígyóztak a sorok.
- Rendeljetek, mi addig foglalunk asztalt - lépett el Gergő Daniéktól. Azt hittem Zolival mennek, viszont a szándéka más volt. Gergő odalépett hozzám, megragadta a karom. - Gyere, az ott a sarokban talán jó lesz.
Feleszmélni se tudtam, nemhogy az asztalokra figyelni. Ujjai a karomról a kezemre csúsztak, viszont ahogy odaértünk el is engedte a kezem. Jézusom!
- Itt jó lesz? - tette fel a költői kérdést, ugyanis már le is huppant az egyik sarokpadra. Gyorsan összeszámoltam a helyeket. Úgy láttam, ha még valahonnan odahúzunk 2 széket pont jó lesz. Egy ideig tétlenül ácsorogtam mellette, majd leültem Gergő mellé. Ő a telefonját nyomkodta én meg a pulcsim ujját húzogattam és azt lestem, hogy mikor jönnek már a többiek.
A megmentőm Dani és Dávid volt akik kezükben a tálcával jöttek. Leültek velünk szembe, majd bevonták Gergőt a beszélgetésbe, én meg ott ücsörögtem tök bénán.
- Mehettek, nincs akkora sor - jelentette be Anita, és leült az egyik székre. Én kikászálódtam a sarokpadból és odaálltam a kasszához Eszterhez. Előttünk Tomi és Zoli épp végeztek, Tibit várták. Szerencsénkre gyorsan végzett így mi rendelhettünk. Én egy fél literes kólát kértem jég nélkül, McFarm menüvel. Eszter csodálkozva nézett, hogy hogy szerethetem a sertéshúst. Én gyorsabban túltettem magam ezen, mint ő. Megvártuk Annát és visszasétáltunk az asztalokhoz. Beültem Gergő mellé továbbra is, majd Anna, Eszter. Időközben Gergő elment rendelni, a tizedikes lányokkal jött vissza. Miután elfoglaltuk a helyeket, nagyjából mindenki nekilátott a kajájához. Én a hamburgeren gyorsan túl lettem, már csak a kólát iszogattam és hallgattam a többieket.
Nagyon jól éreztem magam, Tomi révén nagyon sokat röhögtünk, Eszternek és Gergőnek pedig rengeteg mesélnivalója volt, így sztori nélkül se maradtunk. Kettő órakor lértünk a mekibe, és majdnem ötkor mentünk el. Mindenki szétszéledt, Anna mondta, hogy az anyukája munkahelye nem messze van, Eszter azt mondta hazagurul a deszkáján, a tizedikes lányok gyorsan elhúzták a csíkot, Dávid és Gábor pedig a Meki szélén füstöltek egyet, mikor Dani hozzám lépett.
- Merre laksz? - kérdezte.
Már épp válaszolni akartam, mikor Gergő hangját hallottam.
- Hazakísérem, ne törd magad - nekitámaszkodott a lámpaoszlopnak, és szúrós tekintettel nézett Danira. Amaz csodálkozva kapkodta a tekintetét köztem és Gergő között, majd félszegen bólintott. Én meg a cipőm orrát bámultam. Nem volt valami érdekes.
- Akkor jó. Majd beszélünk - köszönt el tőlem és visszament Gabiékhoz.
- Gyere - nézett rám Gergő.
- Haza tudok menni, nem kell kíséret - torpantam meg Gergőre nézve. Az utóbbi időben totál hülyén viselkedett. Hol kedves volt, hol nem. Hol piszkált, hol beszólt, és volt, hogy nem.
- Mennél inkább Danival? - kérdeztem egy mosoly kíséretében. - Mert visszahívhatom, ha gondolod, hogyha a cigifüstjét akarod szagolgatni.
Na, jó. Azonkívül, hogy a mosolyától szorongató érzés tört rám, a beszólásától felment az agyamban a pumpa. Viszont ahelyett, hogy kiadtam volna magamból a mérgem, magamban morogtam és mérgesen elindultam. Gergő mellettem jött, zsebredugott kézzel és így sétáltunk egy ideig, amikor hirtelen megtorpantam.
Az út túloldalán, a buszmegállóban két alak egymást átölelve nagyban falta egymást. Tomi és Anita. A gyomrom ha lehet még jobban görcsbe rándult. Nem, egyáltalában nem vagyok szerelmes Tomiba, és sejtettem is, hogy előbb-utóbb ezek ketten összejönnek, de így együtt látva őket mégis fura érzés fogott el.
- Tominak kapása van - jegyezte meg Gergő. Mosolyogva ránéztem, ő pedig rám mosolygott. Ezután már nem feszengtem annyira, Gergő hazakísért, beszélgettünk egy keveset útközben de egyébként csendben voltunk. Akármennyire is szerettem volna, nem. Nem sétáltunk kézenfogva, bármilyen jó lett volna. Hatra értem haza, Gergő elköszönt a kapuban. Néztem a távolodó alak után és sokféle érzés kavargott bennem. Gergő ma többször furán viselkedett. Mellette ültem a Mekiben, amitől mosolyogni támadt kedvem. Viszont közbeszólt, mikor Dani haza akart kísérni. Legalábbis ez lett volna a szándéka valószínűleg. Helyette ő kísért haza. Néha bunkó, néha nem. Egy nagy sóhaj kíséretében mentem be.
Mikor végre tudtam csekkolni a netet, három dologra lettem figyelmes. Az egyik, hogy Facebookon Anitáék megjelentették, hogy együtt járnak. Tominál a fiúk többsége kétértelműeket kommenteltek, Anita oldalán pedig ment a lányos nyáladzás. A másik, hogy feltöltötték a Mekiben készült képeket. Egy csomón be voltam jelölve, jöttek-mentek a kommentek a lájkok. Tibinél volt egy kép, amin csak én Anna, és Eszter voltunk rajta. Igazi baráti kép lett. Csodálkozva néztem, hogy mi hárman mennyire is különbözünk egymástól.
A harmadik pedig, hogy volt egy kép, amin csak én és Gergő voltunk rajta. Gergő a fejét a karján támasztotta, közben beletúrt a hajába. Én pedig folyamatosan mosolyogva magyaráztam valamit neki. Megnéztem a lájkokat, majd lesütöttem a szemem. Eszter és Gergő.