4.-Első hét

Az első hetem a suliba nagyon furcsára sikeredett. Például Gergő a hét második felétől elkezdett bunkózni, megismertem (nem is akárhogy) egy tizedikes srácot, Eszter kellően kihúzta a gyufát a tanároknál, Anna úgy lopakodik, mint egy macska, a matektanár órán is jófej és valószínűleg Tomi és Anita közt kezd alakulni valami. Röviden. 

De akkor kezdjük a keddel. Hétfőn kezdtük a sulit, és Eszternek úgy tűnt ez a mai nap tökéletes alkalom megismertetni magát. Első óra előtt a terembe voltunk néhányan. Anita és a másik négy lány épp akkor vonult be a terembe, Tomi és néhány haverja pedig elől a psp-n játszottak valamit. Annával éppen egy barom tinimagazin tesztjét töltöttük. Kellemes eredmény jött ki: én hozzám Justin Bieber, hozzá meg Zack Efron illik. Röhögve néztem, ahogy lesápad és azt kérdezgeti, hogy lehet ez. Na, ekkor gurult be Eszter deszkán. Tulajdonképpen átugratta a küszöböt, majd tovább lökte magát a teremben. Engem nagyon megijesztett, Anna viszont nyugodtan szemlélte az eseményeket.

- Jesszus! Segítsetek! - fogta a gördeszkáját Eszter a táblánál. - Hova tegyem? 

- Szekrény? - vonta fel a szemöldökét Tomi. Eszter forgolódott majd mikor leesett neki melyik szekrény kinyitotta és bevágta a deszkát. Ezzel azonban leborult az egyik kis térkép. Eszti idegesen fogta a fejét nagyjából visszalökdöste őket és bevágta a szekrényajtót. Haját összefogta copfba és a sapkáját még jobban a szemébe húzta. 

- Mizu? - ugrott oda Tomiékhoz. Én csak csodálkozva figyeltem, tudtam, hogy Eszter rosszba sántikál. A következő pillanatban megjelent a teremajtóban a portás kifulladva, izzadtan. 

- Nem láttatok egy gördeszkázó lányt? - serényen kapkodta a levegőt, közben sörhasa csak úgy rázkódott. 

- Nem - vágta rá Eszter, furcsa elmásított hanggal. 

- Jahj. Jó, szóljatok majd neki. Vörös haja volt. Az igazgató hívatni fogja - ezzel kitántorgott a folyosóra.

Mindenki Eszterre nézett.

- Pacsiiit! - kiáltotta Márió, az elől psp-zők közül. Eszter összepacsizott vele, majd visszasétált felénk. 

- Mit műveltél? - néztem rá. Hát. Kissé megdöbbenve. 

- Milyen egy fráter ez a gondnok. Nem ismert fel - nézte összeszűkűlt szemmel Anita Esztert. 

- Ja, megúsztam - vigyorgott, miközben kibontotta a haját. - Csak ugrattam párat a suli korlátján.

- És? - kérdeztem, mert tudtam, hogy itt még nincs vége. 

- És körbegördeszkáztam a suli udvart, ami nem tetszett a gondnoknak - fejezte be Eszter. Ahha. Így már világosabb volt. 

A gond nem is itt volt, Eszter megúszta, Anita és a csatlósai kidühöngték magukat, hogy a gondnok milyen igénytelen a fiúk pedig kiszórakozták magukat. A gond első órában, földrajzon kezdődött. Az igazgatóhelyettes jött be váltani pár szót a tanárral (Serfenyei Márta) majd már ment is volna ki, mikor Serfenyei eltalálta, hogy megkeresi az egyik térképet. Mire feleszmélhettünk volna, a szekrényajtót kinyitotta és kiborult a szekrény fél tartalma. Vele együtt Eszter deszkája is. 

- Hát ez? - szörnyedt el Serfenyei. Felvette a deszkát és megforgatta a deszkát a keze között. - Kié?

Mindenki lapított. Tudtuk, ha Esztert beköpjük nem lesz jóvége. Illetve egy valaki mégse gondolta így.

- Eszteré - mindenki döbbenten fordult Réka felé. Anita után a legutálatosabb lány az öt közül. 

- Valóban? - fordult Eszter felé Serfenyei. Az igazgatóhelyettes nemhogy kiment volna, visszacsukta az ajtót és várta a fejleményeket. 

- Hát... igen - nyögte ki Eszter.

- Ez esetben - kezdte a helyettes - Serfenyei tanárnő elteszi napvégéig a gördeszkát te meg az igazgatóiba velem jössz. Nyomás!

Eszter lehajtott fejjel kisunnyogott. Közben a fiúk közül néhányan mondtak neki ezt-azt hátul Peti meg feltartotta a hüvelykujját, jelezve, hogy tetszik neki a műsor. 

- Na, akkor - csapta össze a kezét Serfenyei, és folytattuk. Óra végén jött vissza Eszter csak, így egész szünetben erről beszéltünk. 

- Hát azt mondta a diri, hogy jól vigyázzak, mert itt az ilyeneket megjegyzik és papolt egy sort arról, hogy az iskola nem játszótér - mondta Eszter a padon ülve. 

- Na, de kaptál valamit? - kérdezte tűkön ülve Tomi.

- Mit kellett volna Eszternek kapnia? - jött be a terembe Gyöngyvér. A gólyatábor óta csak a folyosón láttuk. Aznap lett volna az első matekóránk. 

- Hát mondjuk igazgatóit - vonta meg a vállát Tomi.

- Kösz - nézett széttárt karokkal felé Eszter. 

- Máskor is - mosolyodott el kajánul Tomi. Megjegyzem, engem ez a mosoly egészen más irányba terelt, sőt úgy láttam Esztert is de ő gyorsan észhez tért. 

Ezekután elregéltük Gyöngyvérnek az esetet aki a végén elmosolyodott. Csengetésig ezzel el is voltunk. Gyöngyvérnek még mondtuk volna néhány szót, de ő ezt félbeszakította.

- Na, három lehetőség van - kezdte. - Belekezdünk az anyagba - az osztály nem tetszését kifejezve felmorajlott. - Vagy beszélgetünk vagy csendben elfoglaljátok magatokat. 

A beszélgetést választottuk, és tök jó hangulatba telt ez az óra. Mondjuk még itt se matekoztunk, és akkor lesz majd furcsa, amikor tanítás is lesz a terítéken. Jobb híján.

Utolsó óra előtti szünetben a büfében lehetett kapni jégkását. Annával beálltam a sorba, miközben a hátunk mögött felsőbb évesek röhögtek valamin. Megkaptam az almás jégkásám, kifizettem és fordultam volna meg. Közben a mögöttünk lévő banda meg jött volna a helyünkre. Így kellően összeütköztünk. Vagyis tulajdonképpen az egyik srác pulcsijára ráöntöttem a jégkásám. Az elülső részén a minta környékén kellően nagy folt éktelenkedett. 

- ÚÚúú bocsi bocsi - kezdtem szabadkozni. Közben a körülötte lévő fiúk elkezdtek poénkodni. 

- Haver. Telibe!

- Fullra.

- Kapós vagy - és így tovább...

A srác lerázta kezeiről a löttyöt majd rám nézett. 

- Sajnálom - sziszegtem. 

- Á. Túlélem - legyintett. Elmosolyodva arrébb lépett és rendelt a büfésnénitől. 

Annával félreálltunk és egy ideig csendben ácsorogtunk, majd Annából kitört a röhögés. Bambán néztem rá. Mi lehetett ebbe vicces? Nem elég, hogy így alig maradt a poharamba, még leöntöttem valakit és közröhely tárgyává váltunk. 

- Nagyon béna vagy! - nevetett tovább Anna. 

- Köszi - mosolyodtam végül el én is. A fiú haverjai még odaszóltak nekem mikor elhaladtak mellettünk.

- Legközelebb rám is önthetnéd! - mondta valamelyik. Fogalmam sincs melyik. 

- Forrócsokival kellett volna a nyakába - heccelődött még egy. A "leöntöttpulcsis" meg csak röhögte az egészet. Még egyszer visszafordult felénk ahol álltunk. Hitetlenül elmosolyodott és azt hiszem jó időre megjegyzett magának.

Szerdán aztán mégegyszer találkoztam vele. Ezúttal az órák ellőtti szünetben egy sajtos rúdért álltam sorba, mikor valaki mellém lépett.

- Ha, most nem tervezel leönteni akkor csatlakozhatok? 

Annyira elbambultam, hogy alig bírtam a sikításom visszafolytani az ijedtségtől. Még így is idétlenül ugrottam egyet. Végül megfordultam és a "leöntöttpulcsijú" állt mögöttem. Elvörösödtem, hogy emlékszik rám. 

- Persze - mondtam mosolyogva. - Bocsika a tegnapiért. Nagyon ciki - túrtam a hajamba idegesen. 

- Á, annyira nem volt gáz - legyintett. 

- Na azért ez nem igaz így - csodálkoztam. - Hanyadikos vagy? 

- Tíz. Te pedig gondolom kilencedikes. Más nem lehetett volna ilyen béna. 

- Na, ezt kikérem magamnak! - háborodtam fel. Majd jobban végiggondoltam. - Oké béna voltam. 

- Na látod - mosolygott. - Dani vagyok. 

- Angéla - válaszoltam. Egy kis ideig csendben álldogálltunk közben a bejárati ajtóra szegeztem a tekintetem.

Az ajtó belökődött, és Gergő lépett be Zolival. Éppen valamin röhögtek, de mikor Gergő felém nézett felvonta a fél szemöldökét majd elkomorult. Dani és köztem kapkodta a tekintetét, majd kínos mosollyal fordult tovább. Nem mellesleg a gyomrom görcsbe rándult és azonnal el kezdtem agyalni. Mi volt a baja? Hogy Dani itt volt mellettem? Mi?

- Kérsz valamit? - lépett a büféablakhoz Dani. Mi, megint? 

- Nem köszi - mosolyogtam. 

- Na, de ez így tré - mondta. 

- Hát sajtos rúdat akartam venni - ismertem be. Kár volt. Ugyanis Dani megvette nekem. Hiába erősködtem, csak nem engedte, hogy odaadjam az árát. Inkább azt mondta, menjek mert még ráborítom a kaját. Mármint a sajtos rúdat. Gondolom. Félig csodálkozva, félig mosolyogva lépkedtem fel a lépcsőn, és a szalvéta maradékait szedegettem le a rúdról. A folyosó végén Anita és Tomi beszélgettek nagy meghittségben. Egyikőjükön se volt kabát, pedig fél nyolc alig múlt. Lehet, hogy még együtt is érkeztek. Jó, kicsit talán előreszaladtam. De ez azért gyanús!

Anna már bent volt.

- Mit csinálsz te ilyen korán mindig itt? - kérdeztem tőle miközben leültem mellé. Rózsaszín pólót viselt, haját rózsaszín masnival kötötte hátra, és a térdnadrágja halvány rózsaszín volt rajta élénk pink mintákkal. Még a rózsaszín csillagos cipőjéből  is rózsaszín zokni kandikált ki!

- Apum úgy dolgozik, hogy el tud hozni, de csak így korán. Hé. Láttad Anitáékat? 

- Persze - csillant fel a szemem. Pletyka? Jöhet!

- Amióta itt vagyok egymás nyakán csüngnek. Még a telefon is előkerült - vidáman susogtunk mikor valaki a székem lábába rúgott. Ijedtemben felsikoltottam. Felnéztem. Gergő volt az. 

- Bocs - nyögte oda. 

Döbbenten néztem utána, köpni-nyelni nem tudtam. És ez egészen péntekig így ment. Bármit csináltam, beszólt és megjegyzéseket tett. Viszont Danival nem beszéltem utána. Érdekes. 

>>>  5.-Mekizés