3. - Otthon

A következő másfél napban széttúráztuk az agyunkat (Czér jóvoltából, természetesen) és feltúráztunk még a Kékes tetőre is. Na, az szörnyű volt. Bármit, csak mégegyszer a Kékestetői kirándulást ne! Jó, mondjuk a kilátás szép volt, meg maga a táj is de rohadt hosszú volt! Czér szerint még hosszabb úton is mentünk direkt így majdnem háromnegyed órába telt. Sőt teszem a nyakam, hogy több is volt. 

Mikor felértünk persze mindenki felélénkült ment a fotózgatás a kő mellett, a táj előtt, a fűben és a kis bódékban való vásárlás. És ha még ez nem lenne elég én visszafele el is estem és visszafele sántikálva mentem. Az egész helyzet ciki volt, ugyanis Gergőék mentek mögöttünk erre én elvágódok egy kiálló gyökérben. Na, köszi. A fiúk kiröhögtek egyedül Gergő volt aki normális volt mert felsegített.

- Jól vagy? - kérdezte valóban aggódva, de én azért láttam rajta, hogy jól szórakozott a borulásomon... De segített! Wááo. 

Azért a visszaút már egy kicsit másképpen telt, mentek a klikkesedések, például a Anita (a szobatársunk) a másik négy lánnyal üldögélt, Anna meg már beült mögénk pedig mikor először utaztunk még csak fel se tűnt nekünk. Egyébként tényleg csak rózsaszín volt rajta egész gólyatáborban és néha csak lestem, hogy honnan vannak a cuccai.

Gergő beült elénk Zolival de leginkább előre figyeltek mert Peti és Tomi előttük hülyültek. Mindegy így is jó volt. A suli előtt parkoltunk le, addigra már nagyjából el tudtam pakolni a cuccaim de még így is hatszor megnéztem, nem hagyok-e ott valamit. Lekászálódtam a buszról (érdekes indulásnál minden belefért most meg alig tudtam belegyömöszölni mindent) és a tekintetemmel azonnal anyumat kerestem. Meg volt beszélve, hogy értem jön.

- Szia! - köszönt egyszer csak valaki az orrom előtt. Azt a két alakot eddig is láttam de nem figyeltem rájuk. Anyu és Anett volt ott!!! Anyu elhozta Anettet!! Sikongatva ugrottam a nyakába majd persze odaléptem anyuhoz is.

- Hát hogyhogy? - csodálkoztam. Anett általánosból a legjobb barátnőm és majdnem három hete nem láttam mert nyaralni voltak két hétig aztán az utolsó hét nekik is zűrösre sikeredett. Inkább sms-eztünk.

- Én délelőtt 10 óta kellően kikockultam magam, mert akkor értünk a gólyatáborból és anyud hívott, hogy nincs-e kedvem jönni. Nekem meg volt - vonta meg a vállát. Na igen. Egy suliba is felvételiztünk, de ő végül mégis mást választott.

- És estig nálunk marad - mosolygott anyu.

- Szia Géla - gurult el mellettem Eszter. Gördeszkán persze.

- Szia - kiáltottam utána, bár nem hiszem, hogy hallotta volna. Közben forgolódtam mert Annától is el akartam köszönni, meg kerestem a többieket. Vagyis konkrétan Gergőt. Az út túloldalán állt a buszmegállóban, ahogy láttam a többiekért jöttek a szülők. Anna lépdelt el mellettem.

- Szia - intett. Én azt hiszem motyogtam valamit, de már nem vagyok benne biztos. Miközben a kocsihoz sétáltunk Anett végig magyarázott arról, hogy ők a Balatonnál voltak és az osztályban mindenki művészlélek (művészi suliba ment) és nagyon jópofák. Persze én bólogattam de az út túloldalán álldogálló alakot fürkésztem. Mikor észrevett intett. Én bénán visszaintettem Gergőnek majd mázlimra a pirosodás csak akkor fogott el mikor már a kocsiban ültünk. Innentől kezdve azonban teljesen tudtam figyelni Anettre.

Hazaérve kipakoltam a dolgokat majd a szobámba bezárkóztunk Anettel, megmutattam a képeket elmeséltük és Facebookon akit tudtunk bemutotgattunk. Sajna nem igazán ment, mert Eszteren, Annán, Anitán kívül csak Tomit és Gergőt tudtam megkeresni a többieknek nem jegyeztem meg a nevét teljesen. Anett Tomitól volt elalélva (mondjuk ez nem csoda) de Gergőre is azt mondta, hogy helyes. Kiderült, hogy neki is van Ő-je. Mármint aki tetszik neki és szimpi. Gitároz a srác hobbiból, de nagy Számítógép guru is és nagyon szépen tud rajzolni. Anett megmutatta Facebookon és a vázlatrajzot amit készített róla. Jó, rajzon mindig kicsit elvannak túlozva az emberek, képen másképp hatott Anett fekete-fehér nagyon szép rajza után. Egészen estig ott volt nálunk aminek nagyon örülök, mert szeretném ha tudnánk tartani a kapcsolatot. Hogy eből mi lesz? Hát... az majd kiderül. 

>>>  4.-Első hét