20. - Takarítás

A nap eltelt, talán mert a felén részt se vettem. A többi órán nem tudtam koncentrálni, csak a délutáni büntetésen járt az eszem. Eszter is róbált vígasztalni, de tudtam, hogy valahol mérges is rám. Egyébként megértettem. Gergővel egész nap nem beszéltünk, nem mintha vártam volna. Először Danival kell tisztáznom az ügyet. 

Zoli néha beszélt Annával a folyosón, aminek külön örültem; legalább ők összejönnek. Viszont Anna később elmesélte Zoli rólam kérdezősködött, így ez a reményem is szertefoszlott. 

Ebéd után az igazgatónőnél kellett jelentkeznünk a takarításra. Eszter lelépett a büntibe, ami tulajdonképpen a tanulószoba. Leckét kell írni, tanulni, vagy csendben maradni.  Leonóra szokott a büntetős lenni, így mellette nehéz rendetlenkedni.

Az igazgatónő lekísért  minket a mogorva takarítónőhöz, és először segíteni kellett kipakolni. Majd a mosdóknak láttunk neki. Gyötrelmes munka volt, ráadásul Dani a fiú WC-be "takarított" (még így is elég sok mindent elsimkófált) így nem tudtam vele beszélni. Az első emeleti termeket kellett még kitakarítanunk, a második emelet másik takarítónő feladata volt. Olyan délután négy felé már csak a szinte üres aula maradt. Csak a büfénél álltak néhányan sorba, később ők is elpárologtak. 

- Most mossátok fel, 10 perc és itt vagyok - hagyott ott minket a takarítónő, én pedig tudtam, hogy ez a tökéletes alkalom. 

- Dani - forgattam meg a felmosót a kezemben. A fiú rám tekintett miközben kicsavarta a sajátját.

- Sajnálom. Én, nem tudom. Már annyi minden történt és úgy örültem, hogy te ott vagy mellettem... - kezdtem, de ő belevágott.

- Mondtam már, hogy hagyjuk. Én ott voltam melletted, és segítettem, és nem bírtam neked ellenállni. És visszacsókoltál, és áltattál - mondta ki kegyetlenül, engem meg elkapott a sírógörcs. Akkor már úgyis mindegy volt, az aznapi szemfestékemet rég lemostam, már teljesen szétfolyt. Viszont igyekeztem erős maradni.

- De nem rossz indulatból! Nem akartam veled szórakozni - vetettem ellen.

- Mégis sikerült - morogta, és nekiállt felmosni. Én is így tettem, de nem hagytam annyiban.

- Te is segíteni akartál, most mégis itt senyvedünk!

- Ó, szóval minden az én hibám - jött közelebb Dani. Flegma stílusa volt, amitől elborult az agyam.

- Azért te is lúdas vagy benne - vetettem oda. - Hisz miattad lógtam a suliból, kaptam egy igazgatóit.

- Senki se kért rá, hogy megtedd - kiabált Dani. Viszont ahelyett, hogy megrettentem volna, még mérgesebb lettem. 

- Azért ez így nem igaz! Ott voltál, és te mondtad!

- A francot. Simán nemet mondhattál volna, helyette jöttél velem. Miért?! - Dani idegesen nézett rám, zöld szemeiben harag, és csalódottság volt. Erre én se tudtam mit mondani. Miért is mentem vele? - Na látod - sóhajtott, és elsétált.

- Tudod, hogy neked mi a bajod? - kérdeztem halkan. Dani unottan megfordult. - Hogy nem tudod elviselni, ha valakinek nem te kellesz.

Dani gúnyosan elnevette magát.

- Ez nem igaz. Én szerettelek! És azért jöttem, és vígasztaltalak még ma is - mondta. 

- Bezzeg a buli után azonnal felszedted Anikót, akkor nem úgy tűnt, mint aki annyira szerelmes belém - vágtam hozzá. 

- És mintha téged annyira érdekelt volna a lelkivilágom. Meg se kérdezted, utána se jártál.

- Kellett volna? - nevettem el magam kínosan.

Dani hitetlenkedve megrázta a fejét. Kezében még mindig ott volt a felmosó, és azt szorongatta.

- Miért érezted magad olyan jól velem? - lépett közelebb hozzám. - Miért táncoltál velem ősszel a bulin? Miért beszélgettünk annyit? - egyre közelebb jött, és alig fél méterre állt tőlem. Nem mozdultam, szavaira koncentráltam. - És miért csókoltál meg ma? - arca vészesen közel volt az enyémhez, azonban most csak a szemembe nézett.  Én is ránéztem. És végiggondolva az előbbi kérdéseit magam is tanácstalan voltam. Nem vagyok Daniba szerelmes, ezt tudtam. De akkor mi ez az egész köztünk? Talán csak annyi, hogy a külseje tetszik? 

Mikor elkaptam a tekintetem a szemeiről és a botját néztem, az agyam továbbpörgött. 

- Azért mert sajnáltalak - mondtam ki. Dani arcvonásai összerándultak, és látszott, hogy megdöbbent. - Mert nem akartam neked túl nagy fájdalmat okozni. Mert szerettelek volna boldognak látni. Mert a barátom vagy - magyarázkodtam. Dőltek belőlem a szavak, és Dani minta minden egyes mondatnál eltávolodott volna. - És tudtam, hogy ezzel egyben fájdalmat okozok neked, de valahogy mégse tudtalak ellökni magamtól. Viszont... én nem szeretlek. Sajnálom. Nagyon - mélyet sóhajtottam, hogy a következő mondatot a szemébe tudjam mondani. Behunytam a szemem, majd újra kinyitottam. - Én Gergőt szeretem.

Dani akkor már legalább 3 méterre állt tőlem, és sikerült kontrollálnia magát. Arcán nem láttam semmi, csak mereven bámult egy pontot a hátam mögött. 

- Hát jó - mondta. - Ennek valaki nagyon fog örülni - mondta, és elindult a folyosón. Közben eldobta a felmosót, ami nagyot csattanva ért földet. Én szomorúan néztem utána, viszont azt nem értettem, hogy ki fog ennek annyira örülni. Megfordultam, hogy most már nekilássak tényleg felmosni az aulát, azonban aki ott állt mögöttem, arra nem számítottam. 

- Te tényleg szeretsz? - Gergő volt az, arcán a meglepődöttség minden fajtáját fel véltem fedezni.  Ó a fenébe. Mindent hallott.

Nem válaszoltam, csak álltam ott. Gergő felém sétált, és megállt előttem.

- Szeretsz? - kérdezte, azonban nem mertem a szemébe nézni. Megvontam a vállam, mire Gergő maga felé fordította az arcom. Halványan elmosolyodott, és közelebb húzta az arcom az övéhez. Ajkai lágyan érintették az enyémet, majd átölelt, közben a hajamba túrt. Én a nyaka köré fontam a karom. Megcsókolt! El sem hittem pedig valóban úgy volt. Kizártam a külvilágot, és őszintén, abban a percben egyáltalán nem számított, hogy otthon miféle büntetés vár, hogy Danival kibékülök valaha, hogy a takarítónő bármelyik pervben visszaérhet, hogy Gergő Anitával jár, hogy vajon mit kereshetett itt ennyi ideig... csak az számított, hogy ott van velem.

Óvatosan elhúzódott tőlem, de továbbra se engedett az ölelésből. Fürkészőn nézte az arcom, én bennem pedig több kérdés megfogalmazódott.

- Most mi lesz? - nyögtem ki nagy nehezen, mire Gergő elnevette magát. - Anita? - Gergő tovább mosolygott, én pedig nem értettem ebből semmit. 

Ekkor a takarítónő ért vissza.

- Hát mit műveltek itt? Ne enyelegjetek, munkára! - morgott. - És hol van Dani?

- Dani elment. Helyette jöttem segíteni - mondta Gergő és felvette a felmosót. Csodálkozva néztem rá, mire elmosolyodott.

Megtelt a szívem melegséggel. Ott maradt velem, végigszenvedte a büntetés maradék részét, ajd hazakísért. A kapuban megállva aztán rázúdította mindent.

- Mi lesz Anitával? És mi volt ez az egész? 

- Anitát leszarom. Majd felfogja - mondta. A szemembe nézett, nekem meg összeszorult a gyomrom. 

- Hé - suttogta. - Szeretlek.