18. - Lógás

Tudtam, hogy a másnap nehéz lesz. Tudtam, hogy szembe kell néznem Anitáékkal. Tudtam, hogy Eszter megkapja az ellenőrzőjét, az ofőnk gigaleszidást fog nekünk ajándékozni, tudtam, hogy nehéz nap lesz.

És legszívesebben kirohantam volna a világból ezeket tudva. Vagy fel se keltem volna. Tegnap Anett este nyolcig maradt, együtt tanultunk, majd utána megpróbált lelket önteni belém, ami hiába bizonygattam neki (és magamnak is), hogy rendben vagyok igen csak kifogyóban volt. 

Anyu nagyon örült, hogy Anett ezúttal eddig maradt nálunk, ott is vacsizott, majd apu hazavitte autóval, hogy ne kelljen késő este szaladgálnia. 

Mikor este lefeküdtem magamban azért imádkoztam, hogy ne, ne kelljen másnap felkelnem, ne kelljen bemennem a suliba, és ne, ne kelljen látnom kettőjüket együtt. Persze, mint okos tini megnzétem a Facebookot. Este nyolckor még nem jelölték be. Ezt nem tudtam mire vélni, mindenesetre jó jelnek vettem. Egyedül az rontotta el az egészet, hogy egyikőjüket se láttam fent... mi van ha együtt voltak?

Ez volt az utolsó épeszű gondolatom, majd mély álomba zuhantam.

Reggel persze az óra igencsak megszólalt, és hiába húztam a fejemre a párnám... nos, nem akart elhalkulni. Habár olyan jól elterveztem, hogy begubózok az ágyamba, mint valami hernyó és maximum levegőért nézek ki belőle, előkászálódtam. Kinyomtam az ébresztőórámat, felvettem a köntösömet, majd zombilassúsággal tettem meg az első lépéseket a mai nap felé.

Sajnos a zombilassúságom az idő nem tolerálta, haladt előre így nekem is kicsit bele kellett húznom. 

Anyum már elment, így apuval ketten reggeliztünk, aki nem tudta hova tenni hallgatagságom, és inkább nem kérdezett. A pirítósom mellett ott álldogállt egy pohár gyümölcslé. Meglöktem kicsit a poharat, mire egy korty kilöttyent az asztalra. Apu csodálkozva felnézett a rántottájából, majd egy szalvétát nyomott az orrom alá.

Szórakozottan feltöröltem az üdítőt, majd fogtam magam és inkább átöltöztem. Ahogy a szobámban a szekrényemből hánytam ki a ruhákat rájöttem, hogy nem is vagyok elkeseredve. Valami más érzés motoszkált bennem... rettegtem, de közben valami elnyomta bennem az elkeseredést. Valami ami belülről égetett, és nem hagyott nyugodni. Mikor megálltam a tükör előtt elégedett voltam a látvánnyal. Csőfarmer, póló, rajta pedig egy lila belebújós pulcsi amin angolul ennyi volt írva: Fuck You. Nos, nem tudom, hogy a tanárok ehhez mit fognak szólni, minden esetre ez most passzolt a hangulatomhoz.

Mielőtt elindultam volna, telefonomról még felnéztem Facebookra. Az első poszt, ami bejött, az volt, amitől féltem. 

"Anita és Gergő kapcsolatban vannak"

Ahogy álltam a szobám közepén, a szemem égni kezdett, és éreztem, ahogy egy könnycsepp kicsordul a szememből. Behunytam a szemem, és hagytam, hogy az arcomon végigfolyva a számhoz érjen. Nyelvemmel lenyaltam a sós folyadékot, aztán legszívesebben a telefonomat kidobtam volna az ablakon, vagy legalábbis a földnek vágtam volna. Ehelyett azonban vettem két mély levegőt, bezárkóztam a szobámba, és nekiestem az arcomnak. Szemceruza, (nem kevés) és szürke, füstös szemhéjfesték, szempillaspirál, és piros rúzs. 

Apu nem tudta mire vélni az arcom, ezért mikor furán nézett rám, csak legyintettem... Nem kérdezősködött, azt hiszem egész reggel ha két értelmes mondatot váltottunk. A suliig eldobott, én meg mikor kimásztam a kocsiból vettem egy mély levegőt és beindultam. Az ajtónk elé érve levettem a kabátom, és begyömöszöltem a szekrényembe, majd beléptem a termünkbe. Anna azonnal rám rontott, valamit nagyon akart volna mondani, viszont ahogy meglátott szerintem el is felejtette.

 - Hát te? - kérdezte, kissé döbbenten. 

- Semmi - legyintettem.

- Láttam Facebookon - suttogta.

- Itt van valamelyik okos már? - kérdeztem unottan.

- Nem, még nincs... - mondta, majd megfordult és a padunkhoz sétáltunk. Fél nyolc múlt 10 perce, ilyenkor már bent szoktak lenni. Eszter megfordult a székén.

- Leüssem őket? - kérdezte. Halványan elmosolyodtam, és megráztam a fejem. Ekkor a terembe Tomi lépett be. Unottan visszafordultam a padhoz. Ő azonban ahelyett, hogy a padjához ment volna, a mi padsorunk mellett sétált, majd megállt mellettem.

- Úgy néz ki beúsztál Gergővel - mondta, mire én elkerekedett szemekkel néztem rá. Szemtelen, kárörvendő mosoly ült az arcán, és legszívesebben leütöttem volna. 

Köpni, nyelni nem tudtam, pedig az nem az én sítlusom, mindig van valami megjegyzésem. Most azonban leblokkoltam. 

- Hidd el, nem vagy olyan jó csaj, mint azt te hiszed. Gergőnek is ezért nem kellettél - vonta meg a vállát. Éreztem, hogy a szeme el kezd égni, viszont igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Az osztályban csak néhányan figyeltek felénk, viszont akik hallották, azok előtt már így is elég megalázó volt. Márió, Peti, Tibi, Réka, Zoé is hallották, és Félix meg Norbi szintén két kocka... 

Tomi szavai még visszhangoztak bennem, majd felnéztem rá. 

- Menj a francba - mondtam. Ő csak elröhögte magát, és a helyére sétált, én viszont felálltam a székről és az ajtó felé igyekeztem. És mint valami sors csapás, Gergő és Anita pont akkor érkeztek. Együtt. Hallottam Eszter hangját mögöttem, és Anna trappolását is. Szinte filmbeillő jelenet volt, ahogy Anita bezárta a szekrénye ajtaját, győztes mosolyát rám villantotta, majd odalépett Gergőhöz és nyomott egy puszit az arcára... Gergő eközben a szemembe nézett, én meg az övébe. Semmit, de semmit nem tudtam leolvasni az arcáról... Eszter meglökte a hátam, és gyorsan spuriztam a lánymosdóba.

Benyitva két b-s csajjal találkoztunk. Egyikőjük a szemét sminkelte, a másik matek füzetbe írogatott. 

- Sziasztok - mosolygott ránk Ivett, a sminkelős meg csak bénán intett, és visszafordult a tükörhöz.

Szerencsénkre a WC elég nagy, így én letelepedtem az egyik sarokba Anna leült elém, Eszter meg megrúgta az egyik WC fülke ajtaját, mire az hangos puffanással becsapódott. Ivett összerezzenve felnézett, és elkerekedett szemmel bámulta Esztert.

- Mi van, nem láttál még fehér embert? - kérdezett rá flegma stílusban. 

- Fehéret igen. Őrültet nem - válaszolt csodálkozva Ivett, majd újra a füzetébe mélyedt. Én elnevettem magam, Heni pedig erre a két pillanatra befejezte a sminkelést, majd inkább szó nélkül hagyta. 

Eszter szemforgatva leguggolt mellém.

- Ez a Tomi akkora egy paraszt - morgott. És akkor még finoman fogalmazott. 

- Ne törődj vele - simította meg a karomat Anna. 

Hidd el, nem vagy olyan jó csaj, mint azt te hiszed. Gergőnek is ezért nem kellettél.... 

Belém égtek Tomi szavai és rájöttem, hogy tulajdonképpen azt mondta ki, amitől tartottam/tartok.

- De mi van, ha nem vagyok elég jó, Neki - kérdeztem réveteg tekintettel. Ivették előtt nem akartam kiejteni Gergő nevét. 

- Te idióta vagy! - mordult rám Eszter.

- Ne hidd már el neki - rázta a fejét Anna.

- De... - kezdtem volna.

- Nincs de! - kiáltott az arcomba Eszter, majd felállt mellőlünk. Ööö.. oké. Kezdtem félni tőle. - Emlékszel, hogy első héten, hogy kiakadt Danira? Aztán a buliban Tomira? Hogy ölte a féltékenység? És a szánkózáskor? És mikor mentünk a színházba? Mindenki látta, hogy egyáltalán nem figyelt a darabra - sorolta.

Egy ideig a cipőm orrát bámultam, majd idegesen felnéztem.,

- Akkor miért jár Anitával? - szegeztem Eszternek a kérdést. A vöröske lelkesedése lelankadt, és láttam az arcán, hogy most megfogtam. 

- Passz - mondta, majd visszaült a földre mellénk. 

Anna a szája szélét rágta, majd kérdőn Eszterre nézett.

- Nem tudnál valamit megkérdezni tőle? Bármit. Végülis unokatesók vagytok - vetette fel, Eszter azonban megrázta a fejét.

- Lehetetlenség - Anna, épp mondani akart volna valamit azonban közbevágott. - Mint unokatestvér már régen leszerepeltünk, hála az ősöknek. Inkább vagyunk haverok, mint rokonok - láttam Eszter arcán, hogy erről nem szívesen beszél. 

- Ahha - bólintott Anna. Nem volt túlságosan meggyőződve. 

Néhány percig még ott üldögéltünk, közben Ivették kimentek, majd egy mély levegőt véve felálltam. 

- Mehetünk. 

- Biztos? - nézett félénken Anna.

- Persze. Nem bújkálhatok végig - válaszoltam. Odaléptem még a mosdókagylóhoz, és óvatosan, hogy a sminkem azért ne kenődjön el megmostam az arcom. Miután megszáradt a bőröm, kicsit jobban néztem ki.

A folyosón csendben sétáltunk volna végig, azonban a sárcokkal bandázó Dani elkapta a karom, mikor mellettük sétáltunk el. 

- Szia - mosolyogtam rá erőltetetten. 

- Mi a baj? - kérdezte halkan.

- Nincs semmi - ráztam meg a fejem, és már mentem volna, viszont Dani nem engedett.

- Hagyd már békén - morogta Eszter. Dani csak egy éles pillantást lövellt felé.

- Ugyan Dani, Szilvi nem fog ennek örülni - röhögött fel Gábor. Ránéztem a srácra. Szilvi volt az akivel Dani már egy ideje járt. 

- Leszarom - mondta Dani, és kilépett a tizedikesek csoportjából, a karomat még mindig fogva. 

- Mi a baj? - húzott arrébb. 

- Angéla, mennünk kell - mondta halkan Anna. 

Dani idegesen a szemembe nézett, úgy tűnt tényleg aggódik. Beleharaptam az ínyembe..

- Maradok - Eszter csodálkozva nézett rám, Anna meg félszegen bólintott és elindultak a termünk felé. Dani elengedte a karomat és még egyszer megkérdezte mi  a baj.

A karórámra pillantottam. Még 13 perc a becsöngetésig. 

Elindultam a folyosón Dani meg követett. Mellettem sétált, és leértünk a suli udvarra. Hatalmas placc, fele beton fele füves. A betonon kosár pálya, amit az edzésen, és meccseken is szoktak használni. A fű mellett pedig néhány virág szokott lenni, tavasszal. Most csak fehér hó volt, és a kopáran álló tölgyfa alatt pedig egy porhóval fedett rozoga pad. Én az felé indultam, egy szál pulcsiban. Lesöpörtem a támlájáról a havat, majd felültem rá. Dani is hasonlóan tett. 

10 perc becsöngetésig.

- Na? - kérdezte. 

- Gergő - suttogtam. Dani szemöldöke az egekbe szökött, egyértelműen nem értette. Így hát belekezdtem. Elmondtam, amit úgy ítéltem. Amit úgy láttam, hogy Dani is tudhat. Ő türelmesn végighallgatott, és nagyon koncentrált, amikor hadartam. Végezetül megdörzsöltem a karom. Kezdett nagyon hideg lenni. 

- Hű. Ez a két gyerek nagy barom - mondta Dani. - Leüssem őket? - kérdezte. 

Halványan elmosolyodtam. Az órám szerint 5 perc volt becsöngetésig. 

- Hé - lökte meg a vállam Dani. 

- Hm? - néztem rá.

- Mi volna, ha meglógnánk? - kérdezte egy mosoly közepette. 

- Mi? 

- A suliból - magyarázta. - Nem magas a kerítés...

Egy ideig nagyokat pislogva néztem rá, majd a kerítésre. A gyomrom összerándult. Nem, nem tudtam volna megtenni. Képtelenség. Az rossz dolog lenne. Lógni a suliból. 

De közben meg valami mozgolódott bennem. Menj! Menj! Súgta egy hang..

- Bocs, de... - kezdtem volna, amikor azonban kicsapódott az épület ajtaja, és Gergő lépett ki rajta Zolival az oldalán. Mindkettejükön kabát. Ettől még inkább fáztam. 

Dani kérdőn nézett rám, én meg egyre több hajlamot éreztem arra, hogy meglógjak innen. 

- Menjünk - mondtam, újra Danira nézve. Elmosolyodott, leugrott a padról, majd a kezét nyújtva engem is lesegített. A szemem sarkából láttam, ahogy Zoli figyel. Gergő nem nézett felénk. Átvágtunk a most hóval belepett füvön, majd a kerítésnél megálltunk. Dani könnyen megragadta a fémkerítés egyik oszlopát, beleakasztotta a lábát a díszbe, majd átlendült a túloldalra. Igyekeztem minél gyorsabban én is így tenni, viszont egyértelműen bénáztam. Ekkor azonban már hallottam a hátam mögött egy férfi hangot. 

- Siess - nézett fel rám. Még egy kicsit megemeltem magam, majd átlendültem az alacsony kerítésen, és a túlsó oldalon lévő pillérre lépve megálltam. Dani lesegített, majd egy pillanatra hátranéztem. Az infótanárunk igyekezett felénk, a háttérben pedig láttam, ahogy a diákok csoportba verődve dumálnak, és minket figyelnek. Gergő is így tett Zolival. 

- Gyere - húzta a karom Dani, én meg megfordultam, és utána rohantam.