14. - Osztálykarácsony

Az osztálykarácsonyi húzást már két héttel előtte lezavartuk. Czér bejött osztályfőnöki órát tartani, és miután elcsendesedtünk bele is kezdett.

- Na, és akkor most döntünk az ajándékozásról - szegény tanárnő még szeretett volna valamit mondani, de Tomi bekiáltotta, hogy az ő ajándéka egy "dögös csaj" legyen. A körülötte lévő srácokkal összepacsizott, viszont például Gergőt és Zolit hidegen hagyta a beszólása.

- Ha így folytatod ijesztően sok csajod lesz, de egyikük se lesz dögös - vágtam rá Tomira nézve. Ez a beszólás egyébként csak úgy jött, mert így gondoltam. Viszont úgy néz ki sikerült valami kesernyés ízt belevinnem mert Tomi szemrebbenés nélkül nézett rám, majd ennyit kérdezett:

- Irigykedsz azokra a lányokra? - felvonta a szemöldökét, és határozottan választ várt.

- Inkább sajnálom őket - sziszegtem. Tomi elmosolyodott. Ez a mosoly engem viszont kikészített. Idegesíteni akart vele, és sikerült is. Mérgesen hátradőltem a székemen, és a karomat összefontam magam előtt.

- Na mi az Tomi? Csak nem fáj az igazság? - Eszter volt az. Már lassan kezdtem megszokni, hogy állandóan segíteni akar nekem. De nem mindig jól sül el.

- Fejezzétek be! - szólt rájuk Czér. - Az ajándékozásnál tartottunk. Gyertek ki, és húzzatok egy nevet! - mondta, miközben a táskájából elővett egy kis egyszerű műanyagdobozt, benne kisebb-nagyob cetlikkel. 

- Szeretném, ha titokban maradnának, bár ez nem hiszem, hogy sikerülni fog, de egy próbát megér - sóhajtotta a tanárnő. - Anita gyere ki!

Sóhajtva ráfeküdtem a padomra, és megvártam, hogy Anita kitipegjen a tanári asztalhoz. Időközben Eszter hátrafordult hozzám.

- Hé. Ne szomorkodj - suttogta halkan. 

- Igen. Nem éri meg - toldotta hozzá Anna.

- Tudom, csak. Csak annyira idegesít - mondtam a tollam piszkálva.

- Eszter fordulj előre! - szólt rá Czér. Eszter unottan előrefordult, közben Anita elfordult a tanár asztaltól szétbontotta az összehajtott cetlit, és mosolyogva elolvasta. Már Márió indult ki az asztalhoz, amikor Anita hisztérikusan felkiáltott.

- Na ne! - megfordult, és visszarobogott a tanári asztalhoz. 

- Mi a probléma? -kérdezte sóhajtva Czér. Elég meggyötört volt.

- Én neki nem veszek ajándékot - mondta, és a kezében szorongatott cetlit levágta az asztalra. - Én mást akarok húzni! - magyarázta a tanárnőnek.

- Anita, a játék lényege, hogy titokban tartjuk, és, hogy nem húzhatsz új nevet - válaszolt Czér. 

- De én nem akarok neki ajándékot venni - hisztizett a szőkeség. Márió eddig az ujjaival az asztalon dobolt, és várta, hogy végre ő is húzhasson. Viszont úgy tűnt megunta, és óvatosan átnyúlt a cetliért. Igyekezett feltűnés nélkül elszedni a papírt, és sikerült is neki. Úgy csinált, mint aki csak pihenteti a kezét az asztalon aztán halkan megfogta, és elhúzta a kezét. A sikerhez még hozzásegített, hogy Czér elég hevesen vitatkozott Anitával, és Máriónak volt épp elég ideje ahhoz, hogy elolvassa, majd visszategye körülbelül ugyanoda. 

- Rendben, akkor csinálj amit akarsz! - tárta szét idegesen a karját az osztályfőnök. - Húzzál újat - lökte oda a dobozkát Anitának, a másik cetlit meg elvette és beletette. Anita újat húzott, és úgy tűnt ezzel már meg van elégedve, mert nem ment vissza nyavalyogni. 

Mindenki kisétált, vett egy cetlit, majd visszament a helyére. Ilyenkor általános tény, hogy megnézzük és elücsörgünk, és csak a szünetben kezdjük el mutogatni egymásnak, meg cserélgetni. Igen, cserélgetni, ugyanis Czér elkövette azt a bakit, hogy nem írta fel ki, kit húzott. 

Az óra végéig kibírtuk, de mikor a tanárnő kilépett a teremből, mindenki egyszerre kezdett beszélni.

- Kit húztál? - kapta ki a kezemből Eszter. - Ó - nézett rám kikerekedett szemekkel. 

- Ó bizony - sziszegtem. - Te? - nyújtottam a kezem. Eszter beleejtette a tenyerembe a saját cetliét, és elolvastam.

Tibor 

Tibit húzta. 

- Ezzel nem lesz sok gondod - adtam vissza mosolyogva, gondolkozva azon, hogy Eszter elég jól kijön vele. - Nem akarsz cserélni? - kérdeztem.

- Hát. Inkább nem vállalnám be - válaszolt. Úgy mintha a fogát húznák. Na igen. Az én lapomon ugyanis ez szerepelt: Anita 

- Kit húztál? - kérdeztem kíváncsian Annától.

- Gergőt - suttogta alig hallhatóan. 

- Ú! - csillant fel a szemem. - Cserélünk?

- Ki az? - kérdezte a lehetőségen kapva Anna. Mikor elolvasta a cetlim, inkább megrázta a fejét. - Inkább Gergő. 

Kínosan elnevettem magam, és rájöttem, hogy az én társaságomban nem találok olyat aki cserélne velem. Márió épp a teremből indult ki, mire utánasiettem. 

- Márió! - kiáltottam utána.

Megvárt a folyosón, és érdeklődve nézett rám. 

- Kit húzott elsőnek Anita? - kérdeztem. Igazából majd' meghaltam a kíváncsiságtól, bár igyekeztem leplezni. 

- Hát. Téged - mosolyodott el kínosan a srác.

- Mi? - néztem rá döbbenten.

- Téged húzott - vonta meg a vállát Márió, és ott hagyott a folyosón a kellemes "Anita rohadtul utál engem, és én is rohadtul utálom" gondolataimmal.

Nem tudtam mit kezdeni, nem akartam fűnek fának kitálalni, hogy kit húztam, viszont nagyon szerettem volna cserélni. Azonban akiket körbekérdeztem, mind nemet mondott. 

Anna nem akart cserélni velem, csak megbeszéltük, hogy majd segít ajándékot választani neki, és majd együtt elmegyünk. Anna nem akart cserélni, habár még így is jobban tudta, hogy Anita mit szeret, mint én. Gergőét gyorsan lezavarta, kérdezősködött Esztertől, hogy melyik  videójáték nincs meg, és azt vett neki (egy B kategóriás, egész jó grafikájú zombis borzalom). 

Én meg Anitának egy gigaméretű szemhéjfestékkészletet, meg egyszerű kis masnis hajpántot. (Elég sokat láttam rajta hajpántokat, úgyhogy így jött az ötlet) Így ki is merült az ötleteim tárháza, viszont reméltem, hogy azért örülni fog neki. 

Az osztálykarácsony december huszadika, péntek délutánra esett közvetlen tanítás után. A tanárok legtöbbsége meg se kísérelt tanítani, maximum feladatokat oldottunk meg, viszont Gyöngyvérnél még filmet is néztünk.

Ebéd után (menza, blah) felmentünk Tomival, Petivel, Eszterrel és Annával Czér után a tanáriba, ahol kipakolta a szekrénye kincseit: mindent amit aznap behoztunk. Sütik, üdítők, ropik, rágcsálnivalók stb.

Miután becipekedtünk az osztályterembe, fent már a padok a terem szélén voltak, Anna a táblára rajzolgatott, mindenfélét (karácsonyfa, csillag, smylek, kicirkált írások) Gergő és Zoli a behozott laptopon pötyögtek, amit összekötöttek egy hangszóróval. Szóval minden klassz volt. Czérhez és hozzánk még csatlakoztak néhányan, hogy segítsenek kipakolni. Mondjuk Márió, miután megtalálta az általa hozott sütit ott hagyott minket. Hm. Őt nem annyira érdekelte, hogy az asztalon is legyenek sütik.

Miután kipakoltunk Czér kért egy kis figyelmet. Megvárta, amíg nagyjából mind elhelyezkedünk. Én, Eszter és Anna a terem túlsó falához tolt azstalokra ültünk fel, onnan néztük a tanári asztalra támaszkodó osztályfőnökünket. Kivételesen nem tűnt meggyötörtnek, vagy ilyesmi, mosolygott és úgy tűnt örül nekünk. Gergő a laptop mögül nézelődött, mellette széken Zoli, a fiúk leginkább körülöttük helyezkedtek el, viszont Anita és a csatlósai is mögöttük álldogálltak, a falnál. 

Egyébként a termünkben az a jó, hogy ahogy belépünk az ajtón, (ami pont a fal közepén van) azonnal az egész terem sűrűjébe pottyanunk. Ugyanis a padok elég hátul vannak, és annyira nem nagy, hogy hátul legyen nagy tér. Viszont így, hogy elvoltak tolva a padok, csak az az egy asztal maradt az eredeti helyén, amin laptop volt.

- Ki szeretné kezdeni? - mosolygott Czér.

Senki, semmi. Gondolkodtam, hogy esetleg én gyorsan letudom az egészet, de végül hagytam. Majd lesz valahogy.

- Rendben, akkor Peti kezd te - választott ki gyorsan valakit a tanárnő. Peti megindult a táskájért, amiből kihalászott egy egyszerű zöld alapon csengő mintás csomagot. - Mielőtt odaadod, légy szíves mondj néhány szót arról akit húztál.

- Hát. Nem volt könnyű dolgom vele, mert nem nagyon ismerem. Végül az unokatesóm segített, és remélem tetszeni fog - vonta meg a vállát Peti, és komótosan odasétált Anitáékhoz. - Réka, ez a tied - nyújtotta a csomagot, mire Réka elkerekedett szemmel elvette tőle. - Boldog karácsonyt. 

- Kö..öszi. Neked is - motyogta, majd a helyére visszaülő Peti után nézett.

- Réka, te kit húztál? - kérdezte Czér.

- Ú - tette le gyorsan a laptop mellé a csomagot,- nagyon fog örülni neki - nyávogta és el vett a fal mellé húzott padokról egy rózsaszín párducos ajándékszatyrot. Mosolyogva megállt az asztaloknál és így jellemezte:

- Nagyon jó barátnőm, és alig vártam, hogy megvegyem neki az ajándékot. Barna hajú, és magas és most kék pólóban van amin az Eiffel torony van - fejezte be, mire Zsófi a tenyerébe temette az arcát. Odaadta az ajándékát Réka, majd visszament bontogatni. Zsófi Tomit húzta, (valami filmcsomagot vett neki vagy mi) aztán Tomi után jött egy kisebb fiúbrigád akik egymásnak ajádnékoztak, és már lassan mindenki volt közüllük.

Berci, az egyik srác (nagy-nagy kosaras, és talán az egyik leghelyesebb az osztályban, bár engem nem nagyon érdekel, Rékákékat hallom néha szünetekben olvadozni) Esztert húzta. Miközben odasétált Eszter idiótán ugrándozva sikongatott.

- ÚÚ mi az? Mi lesz az? Na?? Remélem pónii - vigyorgott, mi felröhögtünk mire Berci megtorpant és pislogva nézett Eszterre.

- Félek - röhögte el magát. Eszter mosolyogva visszatért eredeti stílusába, és elvette az ajándékot. Berci odahajolt és adott egy puszit neki, amit Eszter esetlenül viszonzott. Én mosolyogva figyeltem őket, majd vártam, hogy Eszter felkonferálja Tibit. Nem vártam tőle valami átlagosat, így kíváncsian néztem a vöröskét ahogy a terem közepébe besétál.

- Khm - kezdte, és széttárta a karját, Tibiék felé fordulva. - ÓÓ Rómeó, miért vagy te Rómeó? - tette fel a kérdést, mintha csak színházban lenne, mire az egész osztály szakadt. Tibinek eléggé égett a feje, viszont röhögve odasétált az ajándékáért, átvette, és valamit mondott Eszternek, amit a hülyülés miatt nem hallottunk, de gyanítom valamit megjegyzett a másik nevén szólítás miatt.

- Na, csendesedjetek el - csitított minket Czér. Miután nagyjából sikerült, mosolyogva Tibi felé nézett. - Te kit húztál?

- Hát - kereste a szavakat, miközben egy rózsaszín csomagot vett elő. Na, most vagy valamelyik csinibabát húzta, vagy Annát. És jól tippeltem.

- Most mit mondjak róla? - kérdezte szét tárt karokkal. - Állandóan rózsaszínbe van, na. - Ekkor már mindenki tudta, hogy kiről van szó, de azért kíváncsian várták a folytatást. - És csendes, és olyan mint egy macska. Mindig halkan jár - vonta meg végül a vállát, és odasétált Annához. 

- Miau - vette át a csomagot Anna, mire elmosolyodtam. - Úgy járok, mint egy macska? 

- Vagy, mint egy szellem - gondolkozott Tibi. - Egyszer csak feltűnsz a semmiből.

Anna elnevette magát, elvette a saját ajándékát, és a terem közepébe vonult. 

- Én egy olyan osztyálytársam húztam, aki elég titokzatos, fiú, sportos, és általában mindenhol ott van. Jófej, én bírom, és... hát ennyi - tárta szét a karját. - Gergő téged húztalak. 

Gergő mosolyogva elvette az ajándékát Annától és adott neki puszit. Anna vidáman visszaugrált és elkezdte bontogtni az ajándékát. 

- Te nem nyitod? - kérdeztem csodálkozva Esztertől. 

- Majd - legyintett, és azt figyelte, amint Anna csomagjából kikerül egy rózsaszín notesz, tollal, és egy rózsaszín napszemüveg volt meg egy tábla csokival. Epertöltetű. Ha már minden rózsaszín. Csodálkozva figyeltem a napszemüveget, amire egy kis ceti volt tűzve:

"Láss rózsaszínben is törpilla :D :P"

Anna mosolyogav feltette, én  meg visszafordultam az ajándékozókhoz, miközben Gergő az ajándékával a laptop mellett a padon ült.

- Én egy olyasvalakit húztam, akit nem igazán ismerek, eléggé kiszámíthatatlan számomra, nem hangos egyéniség, és nem telik el úgy nap, hogy ne mosolyogna - eddig össze-vissza járt a tekintete a teremben, és a jellemzés alapján próbáltam rá jönni ki az. Ekkor állapodott meg tekintete rajtam, mire lesütöttem a szemem. Ó, hogy én lennék az?

Gergő odasétált hozzám, átadta az ajándékot.

- És a mosolya a legszebb - suttogta, alig hallhatóan, csak úgy, hogy én halljam. Adott nekem az arcomra két puszit, én meg közben mintha szoborrá dermedtem volna. Az érintése úgy hatott rám, mint valami rossz drog. Utána akartam menni, megölelni, elmondani, hogy én is szeretem az ő mosolyát...

- Angéla - nézett rám a tanárnő. - Minden rendben?

- Ó, bocsánat, persze persze - álltam fel, és félretettem a csomagomat. Elővettem Anita ajándékát, és megálltam a terem közepén.

- Nem ismerem annyira, inkább csak felületesen. Nem vagyunk nagyon jóban, - túrtam bele a hajamba - és őszintén örültem volna, ha valaki mást húzok, viszont ez van. Szőke hajú, divatosan öltözködik, és hisztizni is tud - mondtam. Megindultam Anita felé, aki ledöbbenve nézett rám. Időközben jöttek beszólások a fiúktól, hogy Anita tényleg tud hisztizni.

- Boldog karácsonyt - nyújtottam át. - És azért reméltem volna, hogy nem olyan nagy tragédia, hogy engem húzol először - tettem hozzá, mire ha lehet még jobban ledöbbent. Reagálni se tudott, mert én megfordultam és visszamentem Eszterékhez. 

- Na na! Mit kaptál? - kérdezte izgatottan Eszter.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik - vágtam rá. 

- Hogy néznék ki ősz hajjal gördeszkán? - kérdezte elgondolkodva, mire Annából kitört a nevetés, és alig bírta abbahagyni. Sőt, tulajdonképpen a buli további részén is ezen röhögött.

Az ajándékozás még folyt, de minket nem igazán érdekelt, Anita a barátnői közül húzott, és utána ők egymást közt. Mindenki más már volt. 

Kibontottam a csomagot, amiben egy könyv volt. Megnéztem a borítóját.Valami naplószerű. Külföldi író, igényes borító. Dalok Paulának. Egy képeslap volt hozzátéve amin ennyi állt: 

Boldog Karácsonyt!

Ezután felcsendült a Green  Day egyik száma, a srácok elkezdtek üvölteni, az üdítők sercegtek, mindenki az ajándékát nézegette. Én pedig Gergőre néztem. Épp akkor röhögött valamivel Zolin, amikor rám nézett. Elmosolyodtam, és eltátogtam neki egy "köszi"-t.

Gergő biccentett, és újra Zolira figyelt.

Én pedig visszafordultam Annáékhoz, Eszter pedig sunyin mosolygott rám. Majd Gergőre nézett, és az ajándékomra.

- Te tudtad! - esett le. - Te tudtad, hogy ő húzott! - mutogattam rá, mire Eszter elröhögte magát.

- Igen tudtam - mosolygott.

Az arcom a tenyerembe temettem, majd végighallgattam a számot. 

Huh. Nagyon jó buli volt.

>>>>>>>> 15. - Téli szünet... és egy srác