13. - Minden jól alakul

A színház utáni pénteken a hétfő nem volt éppen felüdítő.

Kemények voltak az órák, pedig mi diákok érezzük a levegőben a telet, a szünetet, és semmi kedvünk matekozni, pedig Gyöngyvér tanár úr igazán igyekszik. Csak hát. Nem sikerül neki. Serfenyei is próbálkozik, hogy a tananyagra figyeljünk, de azt nem tudja megakadályozni, hogy Zoli az atlaszba rajzolgasson állítása szerint Kolombusz rajzokat, meg hajókat. 

- Ezt törire tartogasd inkább - fogta a fejét Serfenyei.

- De ez igenis tartozik a földrajzhoz - ellenkezett Zoli.

- Miben? - kérdezte unottan a tanárnő.

- Hát. Mondjuk itt is van tenger, meg ezek a nagy pacák - mutogatott az atlaszában.

- Azok a földrészek te vadbarom! - röhögtem fel, mire az egész osztály elkezdte Zolti szívatni a "pacákkal". 

- Jéé. Akkor Kolombusz egy nagy-nagy pacát fedezett fel - nevetett Tibi.

- Kussolsz Rómeó - vágta rá reflekszből Zoli, és ha lehet még inkább nevettünk. Serfenyeinek nagy respect, amiért megvárta, amíg kiröhögjük magunkat, de aztán egy éles kiáltással elhallgatatott minket. Persze szünetben még folytattuk, Zoli meg égett.

- Hallod - tette Gergő Zoli vállára a kezét. - Ezt nem mosod le magadról.

És ez így is volt.

Pechre, vagy szerencsére még a "pacás" hétfőn elkezdett hullni a hó, olyan délután három óra felé. Eszter vidáman hívott, hogy menjünk szánkózni.

- De még nem esett annyi hó - fogtam a fejem.

- De majd fog - lelkesedett, - mi pedig várjuk. 

- Hülye vagy - nevettem. - Tanuljál inkább.

- Mire? - kérdezett vissza. És szerintem komolyan is kérdezte.

- Mindenre. Eszter, holnap suli - próbáltam neki megmagyarázni a tanulás okát.

- Szerinted nem tudom? - kérdezett vissza. 

- Szerintem nem. 

- Pedig de. Na, ezzel igazán megbántottál - mondta, de éreztem a hangján, hogy csak viccel. - Pedig Gergő és Zoli is jött volna. Hah. Így nincs értelme. Ha nem jössz.

- Tényleg jönnének? - kérdeztem óvatosan. Illetve csak szerettem volna óvatosan. Nem jött be.

- De te nem jössz, mert tanulsz holnapra és állításod szerint én nem tudok róla, hogy tanítás van - húzta tovább az agyam. 

- Ajj, hagyjad már, tényleg jönnek vagy csak szívatsz? - kérdeztem a tankönyvem lapjának birizgálása közben. 

- Tanuljál szivi - nevetett a vonal végén Eszter.

- Gonosz vagy! - mondtam.

- Amúgy nem. Kérdeztem őket, de kiröhögtek mondván még nincs is hó. Viszont Márió és Tibi jön. 

- Értem - mosolyodtam el. Nem is Márióék lettek volna, ha nem jönnek. - Egyébként meg Gergőéknek lehet, hogy volt okuk arra, hogy kiröhögjenek.

- Mondjad ezt egy óra múlva - vágta rá Eszter. - Nagy pelyhekben hull és csak holnap reggel fog olvadni. 

- Honnan tudod? - csodálkoztam.

- Honnan-honnan. Net, met.hu és tv időjárás. Tájékozódj már egy kicsit - oltott le. 

- Jól van na. Mikorra menjek? - kérdezte végülis. 

- Egy óra múlva a játszótér mellett - mondta. 

- Miért ott? - kérdeztem nyavalygós hangon.

- Mert ott van egyedül a városban domb. 

- De leégünk.

- Kit érdekel? Na szia - tette le. 

Igazából gyorsan megtanultam még amit kellett, majd mondtam anyumnak a helyzetet.

- Ez az Eszter a vöröske nem? - kérdezte.

- De - mondtam. Anyum eddig egyszer találkozott a többiekkel így csak nagyjából tudja kik. 

- Ő elég csapatépítő nem? - gondolkozott. 

- Hát végülis az - vontam meg a vállam. A játszótérre menet két dolgon gondolkoztam. Az egyik, hogy tényleg nagyon elkezdett esni a hó és már majdnem 3 centi megmaradt, a másik amit anyu mondott. Eszter valóban csapatépítő. Mindig hív minket ide-oda ilyesmi. Meg úgy általában. A suliban is az.

A játszótéren csomó kis kölyök volt, hógolyóztak, ilyesmi és hát nem kellett sokat várnom, hogy megtaláljam az én csapatom. 

A játszótér melletti domb oldalán éppen Eszter legurult a szánkóról amin addig üldögélz ugyanis annyira nevetett, ahogy Annát kergeti a két eszement. Fejemet csóválva odasétáltam hozzájuk, viszont később rájöttem, hogy nem ezt a sapkámat kellett volna felvennem. Ugyanis miközben Anna Tibiék elől menekült felém rohant ezt üvöltözve: "Poooomponos sapiiiiiiii" és miközben elszáguldott mellettem egyszerűen lerántotta a fejemről.

- Az a sapka a miéééénk - rohant el mellettem Tibi, szintén üvöltve. 

- Tibi gyereee visszaaaaa - rohant el mellettem Márió. Mily meglepő: üvöltve. 

Én meg csak nagyokat pislogva néztem utánuk. Odasétáltam a hóban fetrengő Eszterhez és próbáltam kivenni a vöröske szavaiból, hogy mégis mi van. 

- Már vagy öt pe....her....ce itt futkároznak - magyarázta, de nem bírta tovább mondani, ugyanis újra rájött a hisztérikus röhögőgörcs. Komótosan előszedtem a telóm és levideóztam. 

- Neee, ne videóózz! - ordította és megróbált felülni, hogy elvegye a telóm, de nem tudta annyira nevetett. Miután abbahagytam a videózást feltettem Facebookra. 

- Mit csinálsz?? - kérdezte felülve Eszter.

- Most már a neten is vihoghatsz - tartottam felé a telóm mire döbbenten nézett, ajd visszefeküdt röhögni.

Megjelentek a fiúk és Eszter fölött összevigyorodtak. Anna eközben még mindig a sapimat szorongatva figyelte a jelenetet kicsit távolabb.

- Na, most akkor Csipkerózsikát megfürdetjük - mondta vidáman Márió. 

Eszter egy pillanat alatt abbahagyta a röhögést, és nagyokat pislogva nézett a fölé hajoló srácokra. 

- Naaa neee -  kiáltotta, és fel akart állni, hogy elfusson, de Tibi megfogta, és Márióval együtt errébb hurcolták.

- Eszetekbe ne jusson! - ordította Anna és a srácoknak dobta a sapim. Na, köszi. Amúgy ez őket nem hatotta meg, belelökték a ficánkoló Esztert egy nagyobb adag hóba, mire az prüszkölve, kapkodva felült. (Közben úgy döntöttem, megmentem a sapim, hisz szegény már eleget szenvedet...)

- Ezt még megkeserülitek - mondta nekik, Tibiék azonban kiröhögték. Viszont miután Eszter kiprüszkölte magát Márió kapcsolt, és idegesen Tibihez fordult.

- Hallod - nézett rá. - Szerintem fussunk!

Tibi lopva a felálló Eszterre pillantott, viszont az sokat sejtetően nézett rá. 

- Futáááás - ordította és azok ketten elkezdtek felém és Anna felé rohanni, Eszter pedig utánuk. Nevetve figyeltem hármójukat, viszont az idilli összképet a domb tetejéről, ahogy sorban rohannak hárman egy hógolyó zúgása zavarta meg. Egyenesen Márió fejét találta el. Elég messziről.

- Fúúúúh, headcheat! - kiáltotta valaki, mire döbbenten megfordultam. Zoli és Gergő. Hohó!

- Ember, hülye vagy! - állt meg Márió és a gondosan bezselézett hajából próbálta kirázni a havat. 

Zoli inkább nem reagált hanem röhögve odasétált mellém. Gergő is így tett, csak ő a másik oldalra.

- Hogyhogy jöttetek? - kérdeztem őket csodálkozva.

Viszont mielőtt válaszolhattak volna, Tibi odakiáltott Zolinak.

- Hé, pacááás!

- Kussolsz Rómeó - ordította vissza neki. Én meg majdnem megsüketültem. Eszter eközben utolérte a haját igazgató Máriót és egy nagy adag havat borított a nyakába.

- Áhááá! Ezt neked! Kellett megfürdetni - ugrált mellette mutogatva Eszter, Márió meg próbálta kiszedni a kapucnijából a havat.

- Láttuk face-n a videót - mosolygott Gergő. Egyébként megjegyzem ez a mosoly, a fehér háttérrel... Wow. - Meg amúgyis hívott minket Eszter már egyszer, így tudtuk hol vagytok.

- Aha - bólintottam.

Tibi felhúzta a domb tetejére a szánkót, és ráült. Úgy tűnt tökéletesen érzi magát ott fent, és Zoli úgy döntött megzavarja ezt az idillt. 

- Hé, haver mit csinálsz? - csodálkozott Tibi, követve a tekintetével Zolit, aki megkerülte a szánkót. 

- Hát. Ha már szánkózni jöttél - vigyorgott gonoszul Zoli, és nekitámaszkodott a szánkó hátuljának.

- Mi? Na, ne. Neee- ne - kérlelte Tibi, viszont annyi ideje se volt, hogy leugorjon a szánkóról, ugyanis Zoli erősen meglökte a szánkót ami lezúgott a domb oldalán, rajta Tibivel. 

- Jééé. Ez messzire megy - nézett le Zoli, miközben a kezével úgy csinált, mint aki eltakarja a napot. - Csússzál Rómeó! - üvöltötte Tibi után, mire felnevettem. Márió nevetve figyelte a felé közeledő szánkót. Nem érdekelte túlságosan, nyugodtan állt ott.

- Hé! Talán ugorj el - tanácsolta messziről Gergő.

- Nem. Max, fel dobom a talpam - tárta szét a karját Márió, és várta, hogy a szánkó csússzon le. 

Anna és Eszter odasétált mellém, és kíváncsian várta a fejleményeket.

- Vigyááázat - üvöltötte Tibi, miközben lezúgott. Márió még mindig ott állt, és úgy tűnt Tibi értékeli kicsit a helyzetet, amolyan most mi legyen? stílusban végül egy vállvonással leugrott a szánkóról. Én a szám elé kaptam a kezem, Anna eltakarta a szemét. 

Márió lehajolt a felé közeledő szánkóhoz, és megállította. Eközben Tibi felült a hóból és kipirosodott arccal felénk nézett. 

- Hé - kiáltott nekünk. Csodálkozva mind felé néztünk. - Hóangyal! - mondta, és elfeküdt a hóban. 

- Tényleg! - jutott eszembe. - Én is csinálok - mondtam, megfordultam, elfeküdtem a hóban. Gergő döbbenten nézett rám, Eszter azonban gonoszul rám nézett. 

- Hópankráció? - kérdezte.

- Egy fenét - pislogtam nagyokat, és a biztonság kedvéért magam elé tartottam a kezem. Eszterből kinéztem volna. 

- Hé csúszunk egyet? - lökte meg Zoli Annát, mire ő valamit elvörösödött arccal motyogott, hogy lehet róla szó. 

Ezután megkezdődött az őrült mód csúszkálás. Egyedül, párban, sőt Tibi egyszer eltalálta, hogy felül Zoli és Márió mögé, mire azok röhögve ellenkeztek, de nem bírták eltántorítani Tibit. Így hát hárman csúsztak le, aminek az lett az eredménye, hogy Tibi a domb alján lezúgott mögülük. Anna tényleg csúszott Zolival, és mikor visszajött olyan fura érzésem volt vele kapcsán. Én diszkréten úgy döntöttem, hogy majd hazafele megkérdezem, Eszter azonban odaugrott mellé és sejtelmesen vigyorogva faggatta. Anna csak motyogott valamit, én pedig mosolyogva figyeltem őket, és éppen Anna segítségére akartam sietni, mikor egy kesztyűs kéz nyúlt felém, és ennyit kérdezett:

- Jössz?

Gergő volt az. A gyomrom összeugrott, és először nem is tudtam válaszolni, totál lefagytam. Viszont mikor belenéztem a fekete szempárva félszegen bólintottam. Gergő ült előre, én pedig mögé, és kis gondolkodás után átöleltem a derekánál, és szorosan a hátához simultam. Zoli meglökte a szánkót mire az elkezdett lefele csúszni. Gergő még egy határozottat lökött a lábával, és egyre gyorsabban suhant a szánkó. Én pedig idegesen lehunytam a szemem, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy mindjárt elhányom magam, részben a zötykölődéstől, részben pedig a "Gergőt ölelem wááá" érzéstől. 

Mikor megállt lent a szánkó Gergő leszállt róla és a kezét felém nyújtotta. Megfogtam, és hagytam, hogy felhúzzon.

- Még egy menet? - kérdezte mosolyogva.

- Inkább ne - ráztam meg a fejem. - Úgy érzem mindjárt elhányom magam.

Gergő csodálkozva rám nézett, majd mikor látta, hogy nem szívatom, tényleg felkavarodott a gyomrom kiröhögött. Kedves.

Fél hatkor aztán leléptem, hogy haza tudjak érni.

- Várj én is megyek! - kiáltott utánam Anna. Rózsaszín sálját méginkább a nyaka köré csavarta, és még hátrafordulva intett. Én is hasonlóképpen tettem, mire a többiek óbégattak valami szia félét, de nem túlzottan figyeltek. Egy valami azonban feltűnt. Zoli rákacsintott Annára!!!!!! 

Döbbenten néztem hol Zolira, hol Annára, viszont ők úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Zoli visszafordult Tibiékhez Anna pedig rám mosolygott.

Egy ideje csendben sétáltunk egymás mellett a járdán. Én állhatatosan vigyorogtam, mint egy tejbetök és éppen el akartam mesélni Annának, hogy mennyire szerelmesnek érzem magam, mikor láttam, hogy ő is legalább úgy vigyorog, mint én. Ahha!

- Te, figyi - néztem rá óvatosan. Anna csendes típus, nem szabad hirtelen lerohanni dolgokkal. Kíváncsian rám nézett. - Neked tetszik Zoli? - kérdeztem.

Anna arcából tulajdonképpen csak a szeme körüli részt láttam, ugyanis a sálját az orráig, a sapkáját pedig a homlokáig húzta. Viszont így is jól láttam, ahogy totál elvörösödik, és idegességében a kabátjának a cipzárját birizgálta.

- Hát. Lehet - vonta meg a vállát. - Elléggé.

- Wíííí - ugráltam mellette. - Ez olyan jóóó! - örömömben még tapsikoltam is. Anna megállt és furcsán nézett rám, miközben körbeugráltam őt. Szó szerint. 

- Hé-hé! Nyugi - fogta meg a vállam, mikor újra maga előtt látott.

- Jó - fújtam ki a levegőt. - De, mért nem mondtad el?

- Hát, mert én se egészen tudtam. Azt hiszem - motyogta. Ezekután nem firtattam tovább, úgy gondoltam Annától már ez is elég nagy dolog. 

Anna és Zoli. Anna és Zoli. Wííííí. 

>>>>>>>>>>>>>14. - Osztálykarácsony